Mi is ez? Egy televíziós tehetségkutató műsor. Helyes!
Miért szar? Mert egy adott fordulóban, pontosabban az élő show előtt, az úgynevezett “mentorok” lakásaiban lépnek fel a versenyzők kategóriákra felosztva. Aztán kihez ki kerül és hol, melyik mentornak a lakásában énekel. Ez a mentor fog dönteni a nála éneklő versenyzők további sorsáról a versenyben. Ez így túl szubjektív. Ha már négyen vannak, akkor négyen is kellene hogy döntsenek.
Mi fáj nekem? Nagyjából még a kicsi ujjam sem.
Remember 2009Ki ne emlékezne a 2009-es Félszigetre? Bizonyára még az is emlékszik aki ott sem volt, de olvasta a régi henrich.ro (július 2010 óta újraindult) blogon az előzetes és a beszámolós cikkeket, illetve a fotókat is nézegette. A 2010-es Félsziget is már gyors léptekkel közeledik. Mi, a MikiBlogon aktiváló személyek, mint ahogy gondoljuk minden más a zenét, kultúrát és fesztiválokat kedvelő emberek is, nagyon kíváncsian várjuk az ideji fesztivált is. Mielőtt még felkészülünk a 2010-es Félszigetre, vessünk néhány pillanatot a tavalyi fényképek egy részére.
Az utóbbi ötven év legfontosabb közép-kelet-európai zenekarai közül, ketten is Marosvásárhelyre látogattak július 21-én a Félsziget meghívására. Az Omega (Magyarország) és a Phoenix (Románia) zenekarok tagjait délelőtt a Polgármesteri Hivatalban fogadták Csegzi Sándor és Claudiu Maior alpolgármesterek, majd a Félsziget területén, Marosszentgyörgy határában Sófalvi Szabolcs, a település polgármestere várta a népszerű zenészeket. A Sörpatikában szervezett sajtótájékoztatón Bodor László fesztiváligazgató kiemelte:
“… azzal, hogy ez a két zenekar kiemelt helyen szerepel a Félsziget programjában, a fesztivál az egyetértés és az összefogás üzenetét közvetíti a multikulturalitás jegyében, hiszen ezáltal fejlődik a kultúra és a fesztivál is. Ez egy nemzetközi fesztivál, amelyben közösen gondolkodunk” – fogalmazott a fesztiváligazgató.
Mert vidéken lakom és nincs sok lehetőségem “bevágódni” egy városi diszkóba ahol tapasztnyalatot szerezhetnék. Ugyan a közelemben van egy népszerű vidéki diszkó, amit már lassacskán lehet a megye egyik legismertebb diszkói közé sorolni, de ebben a diszkóban megfigyeltem bizonyos dolgokat. Megfigyeléseim természetesen nem jelentik azt, hogy nem ugyanez a menet megy végbe a városi diszkókban is, ahol amúgy nem vagyok túl gyakori arc, ezért azokról a diszkókról másra bíznám a vélekedést.
Létezik egy friss észrevételem. Van a Yolanda Be Cool és a DCUP által készített We no speak americano című dal. Ha nem tévesztenek meg a füleim, akkor ez egy remix, vagy úgynevezett átdolgozása a Renato Carosone, Tu vuo’ fa’ L’Americano címú daláról. Hallgassuk meg a régi, az eredeti verziót és utána hallgassuk meg az új átdolgozást. Valakit zavar? Habár itten a helyes kérdés csak annyi lenne, hogy tetszik vagy nem tetszik?
Akad jó néhány sumák alak, akik indulásból leintik az új változatot. Szerintük ami átdolgozás az szar dolog és egyben ki akarják mutatni hogy vannak ismereteik zenei téren. Semmi baj ha nem tetszik egy dal, és most nemcsak a We no speak americano című dalra értsük mert ez csak egy példa a sok közül, de még az sem baj ha le is blamálja valaki. Ám amikor ugyanaz a valaki, vagy ugyanazok a valakik szisztématikusan legyúrnak minden átdolgozást, olyankor megengedem magamnak hogy azt hidjem az ő füleikkel és szűk felfogásukkal van a baj.