Hazafele tartottam a horgászatról, amikor már latótávolságra voltam a házunktól, de ugyanakkor a tökömberci szomszédaim kutyáik is körülbelül hatvan méteres látótávolságban voltak. Egy tekintetet vetettem a kutyákra, majd szépen haladtam tovább az útamon. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a két kis csizsling kutya elindultak felém. Olyan nyugodtan és annyira sunyin, hogy egy velük még nem találkozó személy azt hitte volna hogy a Marosra tartanak vizet inni. Mikor a közelembe ért a két hegyesfülü apró dög, bekerÃtettek és kétségbeesetten igyekeztek megharapni a lábaim.
Ekkor került le az oldalamról a horgászatokra elkÃsérÅ‘ vadkeleti favágó késem, amivel cselesen a kutyák felé hajolva, megpróbáltam tesztelni a kutyák bÅ‘rének a vastagságát. Sajnálatos módon nem jártam el sikerrel, lehet hogy a megvillanó óriás penge hatására, mert elég gyorsan elriadt a két alattomos szuka, amikre szavamra mondom hogy jó ideje fáj a csÅ‘rÅ‘m. S nemcsak rájuk, hanem a hanyag gazdájukra is, aki megszokta hogy bárhova megy, Å‘t kÃsérnie kell a két félholt kutyának. Ezzel nem lenne semmi bajom, ha a kutyák szépen haladnának a hanyag szomszéd mellett, ha be lennének tanÃtva úgy ahogy Ãrja a kutyás könyvekben.
