Ha kezet fogsz valakivel, az bizony első osztályú tisztelet lerovási feladatnak viszonyul. Csak el ne feledd kellő időben elengedni az ember kezét. Nem kell szorítani mint a medve, nem kell megmutatni mekkora paraszt lakózik némelyikünk személyiségébe. Becsület szavamra elég az ha kezet fogsz az emberrel s utána folytatod azt amit folytatnod kell. Tegnap beugortam egy amolyan bárba mert rágógumit akartam vásárolni (szegény …), mire az egyik majdnem nem létező szomszédom leszólított. Azért mondom hogy majdnem nem létező, mivel csak nagyon ritkán látom s akkor is be van baszva rúgva mint az állat. Na hát jól van na, ha ez már így tetszik neki akkor legyen, de számomra már majdnem láthatatlan az alak mert nekem így jó. Viszont még ebben a karakteres láthatatlanságába is képes még néha annak a ritkaságnak is a ritkaságában úgy leszerepelnie előttem, ahogy azt a könyv írja.
- Szamszéd … aztán te szamszéd …
Na de természetesen semmi értelmes nem sül ki belőle. Ájj, hogy mennyire nem bírom az ilyen fázákat. Legszívesebben elsuhintanám picit a kezem …




