Tudom hogy belül gyerek vagyok, tisztában vagyok ezzel és örülnék ha ez így maradna életem végéig. Mert érzékelem, hogy így sokkal intenzívebben élem át az életem pillanatait és nem érzek semmilyen hajlamot a felnőttes álcázás iránt, csak hogy találjak a többi felnőttel. Jól van ez nekem így, élni is tudni kell és nem óhajtom szimulálni életem egyetlen mozzanatát sem. Néha aztán mégis eltűnödök hogy is lesz majd mikor nekem is gyerekeim lesznek. Mert hát lesznek. És ilyenkor úgy érzem, hogy elfogadnék egy kisfiút hogy taníthassam meg horgászni és focizni, na meg egy kislányt is hogy az anyuka sem unatkozzék és halgathassam ahogyan énekel virágos tornácunkon. Aztán mikor kisgyermekek drámai sorsukról hallok, olyankor nagyon elszomorkodom.

Bethany Fenton (fotó) csak ötéves volt. Az asztrocitómát ez nem érdekelte és elvitte időnap előtt az élők sorából. Tavaly diagnosztizálták betegségét és idén teljesült utolsó kívánsága, még a halála előtt. Kórházi szalagjával a karján énekelhetett egy dalt a Britains Got Talent tehetségkutató show zsűrijének. Jobban mondva a zsűri legrettegett tagjának, Simon Cowellnek aki meghallgatta a kislányt az öltözőjében a döntős műsor előtt. Ez a beteg ötéves gyermek, a következő szavakkal nyilvánította ki köszönetét:

Elolvasom a teljes bejegyzést »