A ‘szerelem’ kulcsszóval cimkézett beírások
Bluetooth + Wi-Fi = LOVE
Saturday, February 4th, 2012Az idő pecsétje
Friday, August 27th, 2010Valamikor elbőgte magát utánam, más emberek előtt is. Annyira tetszedtem neki, hogy nem esett nehezére bevállalni irántam száguldozó érzelmeit több ember előtt sem. Szép teremtés volt. Akkor láttam előszőr, amikor éppen egy fagyit nyalogatva jöttem hazafele az iskolából. Amint elhaladt mellettem, mintha a fagyi is gyorsabban olvadt volna. Tini korom kezdetében, az ő arca volt az álmaim áhított párja. Valamikor én is képes lettem volna elbőgni magam utána, de hogyan tehettem volna gyereknyi szívemmel, ami azóta sem változott túl sokat?
Az élet íratlan szabályainak egyike azt mondja, hogy ne játszál érzelgősdit egy gyerekkel. És a gyerek tudatlansága miatt képtelen volt lépni a párkapcsolat érdekében. Maradt egyfelől a bőgés, másfelől az istenített fiatal lány, majd a megbánás mindkét oldalról. Ez egy be nem teljesedett tiniszerelem történetének az utólagos maradványai.
Egy Vista amit nem lehet pénzben mérni…
Wednesday, April 21st, 2010
Már régóta megszokott tény, hogy amikor a fiúnak másnap útaznia kell, az útazás előtti éjszakáján nehezen tud aludni. Ha pedig minden munkanapon kell útaznia, akkor csak a vasárnapi éjszakája álmatlan többnyire. Így történt ez most is amikor eljött az a nap, amelyiken ígéretét be kellett teljesítenie a számára legkedveltebb és legszeretetteb személy számára, aki azelőtt néhány nappal megkérte hogy frissítse fel a laptopja szoftwer állományát, ha szabad így fogalmazni.
Mogorván köszöntött be a reggel, hozván sok fenyegetőző felhőket, hűvösebb levegőt, esőzéseket és ámolygos kedvet. A fiú két órai alvás után, ott találta magát hogy készülödnie kellett egy olyan útra, amire nem sok kedve támadt. Álítólag nagyon szoktak vigyázni a fiúra az őrangyalai, megóvják őt sok bajtól és betegségtől. S mégis azon a komor reggelen mintha minden és mindenki elhagyta volna őt.
Egy apró és halhatatlan sajnálat
Tuesday, February 2nd, 2010Középfokú sulis éveimben még nem rendelkeztem itthoni internetes köttetéssel, de pekhemre minden héten volt egy olyan nap amikor csak az állhatatlan igazgatóval voltak tanóráim. Egy ilyen napon döntöttem el egyik focikedvelő barátommal, hogy kihagyom az elméleti kínzást és inkább egy internetes kávézóba kényeztetjük ifi, lázadó és szellemileg instabil mivoltunkat. Akkoriban nem ismertem még ezt a tapadós, de ugyanakkor hasznos… messengernek nevezett hálózatos kütyüt, mivel akkoriban még nem örvendett túl nagy népszerűségnek. De volt helyette az akkoriban fénykorát élő mIRC.
És ment a csetelés a javából a focis híreket szolgáltató oldalak olvasása mellett. Egyesek azt állítják hogy dumás fickó lennék, én azt mondom hogy ne vitázzunk ha nem szükséges és maradjunk ennyiben. Folyt a duma, a flört, az a néha abszúrd de mégis oly kellemes cyberszórakozás. A sors egyik olyan pillanata is megjelent, aminek semmi köze nem volt egy lehetőségnek az ember általi kalapácsoláshoz. Legfeljebb egy szigorú elútasítás, de az ember majdnem képtelen ilyesmire a vidám perceiben. Egy ilyen pillanatban jelent meg Izabella a barátnőjével.
