Egy dolgot azért mégsem véltem elképzelni. Azt, hogy egyes anyámasszony katonái odáig fognak túlozni, hogy az anyagi bevételeimről harsogjanak, vélekedjenek és ítélkezzenek. Hogy ők nem értik ezt, nem értik azt, nem tennék ezt, de pár hét után ugyanazt teszik mint én. Természetesen azzal a külömbséggel hogy úgy vagy annyiért teszik mint ahogy és amennyiért elképzelték rólam, holott a valóságot soha meg sem közelítették. Nem szoktam minden talpnyalónak beszámolni pontosan hogy miért mennyit kapok, de azért mindig murisnak vélem amikor kiemelkedik valaki a tömegből és az én üzleti dolgaimnak akar lenni a hatalmas szakértője. Minden bizonnyal tudjuk, hogy egyesek bárki helyében jobban tudnának élni, ők csak éppenséggel a saját életükbe nem boldogulnak igazán. Aztán nem marad más hátra, csak mások dolgaiba fúrják az irigy orrukat.

Elolvasom a teljes bejegyzést »