Ott lapult Å‘ is az apró és sunnyogó elÃtéltek között, akik keresztút elé voltak állÃtva. SzületésétÅ‘l kezdve vált boszorkányá és mindig csak azon morfondÃrozott, hogyan tehetné ártatlanabbá az álcáját. Képtelen volt bevállalni hibáit, megérteni mások kéréseit és az esély útjára sem akaródzott neki rálépni. Csak ott ült a penészes porba az útkeresztezÅ‘dés elÅ‘tt és szÅ‘tte lényegtelen álmainak az alattomos terveit. Nem számÃtott ha fújt a szél vagy égetett a nap, Å‘ még akkor sem mozdult onnan ha esÅ‘ verte bús lelkét. Hosszadalmas tartozkódása, elátkozottá változtatta az egész helységet. Aztán egy napon, mikor Rengónak éppen semmi dolga nem akadt, tudatosan elvágtatott szürke lován az elátkozott útkeresztezÅ‘déshez, hogy kezet nyújtson Emerynek.
A ‘mese’ kulcsszóval cimkézett beírások
Szélsőséges útak (I)
Wednesday, August 18th, 2010A magányos lélek története
Wednesday, July 21st, 2010
Figyeltem sokáig, a világ hátrafele haladt. Sok volt a rosszindulat, az emberek rémülten, szabadlábon éltek. A busz elütött néhány embert, de senki sem törÅ‘dött velük, csak bámultak a házak fölött. MesszirÅ‘l láttam, hogy nem volt szerelem csak háború, sem élettel és sem halállal nem törödtek az emberek. Féltem, hogy lerohad a világ…
Nekem még szép volt minden, én törödni próbáltam. Fiatal voltam és gondtalan, még senki sem bántott. Minden szavam kedves volt, mindenki jó volt hozzám és nem létezett rossz kedvű válasz. Fiatalon gondom kevés volt, gondolkozásom kevesen ertették. Éjjelenként probáltam elosztani a fájó gondolataimat a puszta ég alatt, de senki sem értette. A csillagok figyeltek, de választ nem adhattak, Ãgy csak szerényen rám mosolyogtak. Ekkor rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, valaki mindig figyel, valaki kell hogy szeressen. Megértettem a csillagok mosolyát, tudtam vigyázni fognak rám, nem engedtek boldogtalanul élni, látták oly magányos vagyok és érzékeny…
A két ujjú valami története
Tuesday, July 20th, 2010Volt egyszer hol nem volt, volt egyszer egy kék autó. Ennek a kék autónak a teteje lyukas volt, s mivel lyukas volt a teteje, ezért mindig beázott. Ahogy sokat ázott, kifejlÅ‘dött belÅ‘le egy kétujjú valami, mint ahogy a földbÅ‘l kibújnak a valamik. A két ujjú valami nagyon vigyori volt mindig, mert a hátánál a sok esÅ‘tÅ‘l kibújt egy kopasz fa, ami védte a két ujjú valamit az esÅ‘tÅ‘l. Egy nagy vihar után aztán a fa kitört és Ãgy már a két ujjú valamit elkezdte verni az esÅ‘. Már neki sem volt minek vigyorogjon, a rossz indulatú erÅ‘s szelek leverték a két ujjú valamit a lábáról, és Ãgy mindörökre az autóba maradt a két ujjú valami. Még a mai napig is az autóban van, ha azóta ki nem szállt onnan.