Legutóbbi horgászatos bejegyzésem óta, nem voltam többet horgászni a Maroson, mivel a fránya idÅ‘járás kibabrált a ti édes bátyjátokkal. Aztán ma a kedves Miklós barátom elhÃvott horgászni. Mivel nem volt itthon puliszkalisztem, gondoltam majd gazdálkodunk a Miki puliszkájával, ellenben szedtem egy tasak meggyet, vittem kenyeret, kolbászt, paprikát, uborkát és friss vizet. Már ideje volt egy újabb frankó horgászatnak, Ãgy hát a két Mikici újra készen álltak megrémÃteni a huncut halakat.
Mike már a megbeszélt helyen horgászott, kacsintottam is neki a büszke hÃdról. Odaérve, tudatta velem hogy baj van, mivel a tökömberci kÅ‘törÅ‘ fÅ‘nÅ‘ke szólt neki hogy szedje ki a gerdust a vÃzbÅ‘l és vigye el máshova. Támogattam az ötletet, ma nem volt kedvem senki orrát feltűrni hogy aztán még beleessen az esÅ‘, de Isten bizonyra utánajárok hogy lássam mióta lehet magánterület a Maros partja, mert akkor én is vásárolnék partmenti földet hogy legyen.
