Tudom hogy belül gyerek vagyok, tisztában vagyok ezzel és örülnék ha ez Ãgy maradna életem végéig. Mert érzékelem, hogy Ãgy sokkal intenzÃvebben élem át az életem pillanatait és nem érzek semmilyen hajlamot a felnÅ‘ttes álcázás iránt, csak hogy találjak a többi felnÅ‘ttel. Jól van ez nekem Ãgy, élni is tudni kell és nem óhajtom szimulálni életem egyetlen mozzanatát sem. Néha aztán mégis eltűnödök hogy is lesz majd mikor nekem is gyerekeim lesznek. Mert hát lesznek. És ilyenkor úgy érzem, hogy elfogadnék egy kisfiút hogy tanÃthassam meg horgászni és focizni, na meg egy kislányt is hogy az anyuka sem unatkozzék és halgathassam ahogyan énekel virágos tornácunkon. Aztán mikor kisgyermekek drámai sorsukról hallok, olyankor nagyon elszomorkodom.
Bethany Fenton (fotó) csak ötéves volt. Az asztrocitómát ez nem érdekelte és elvitte idÅ‘nap elÅ‘tt az élÅ‘k sorából. Tavaly diagnosztizálták betegségét és idén teljesült utolsó kÃvánsága, még a halála elÅ‘tt. Kórházi szalagjával a karján énekelhetett egy dalt a Britains Got Talent tehetségkutató show zsűrijének. Jobban mondva a zsűri legrettegett tagjának, Simon Cowellnek aki meghallgatta a kislányt az öltözÅ‘jében a döntÅ‘s műsor elÅ‘tt. Ez a beteg ötéves gyermek, a következÅ‘ szavakkal nyilvánÃtotta ki köszönetét:
