Közel egy éve és négy hónapja aktiválok egy diszkóban (GondűzÅ‘) és úgy szeretem hinni, hogy még üzletes iskolai végzettség nélkül is már komoly alapismeretekkel és fÅ‘leg haladó tapasztalattal rendelkezem a diszkós üzlet terén. Ha ez nem Ãgy lenne, akkor is kérem hagyni hogy élvezzem ezt az érzést, mert annyira jó és kellemes. Tévedés esetén elÅ‘bb utóbb, úgy is megszállna egy kudarc, amibÅ‘l jó adagot tanulnék. De ezzel nem a hozzászólások megvonását értem az olvasóim elÅ‘l. A kommunikálás szerintem majdnem annyira fontos mint a kenyér, a vÃz és a levegÅ‘.
Egyedüli nagy hibám az lenne, hogy túl sok passziót viszek be a munkámba, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor még talán érzelmeket is. És ebben a pontban már bele is botlunk az elsÅ‘ komoly tanulságba, miszerint egyetértünk hogy az üzletbe nincs helye az érzelmeknek, érzelgÅ‘ségnek. Legyen az üzlet bármilyen jellegű, akár diszkós üzlet is. A diszkós üzlet nagyon szÃnuszvonalas mint az élet bájos pillanatai. Sosem tudja pontosan elÅ‘re az ember, hogy hol, mikor és honnan számÃthat kudarcra, még olyan esetben is amikor az ellenkezÅ‘jére számÃtott.

