Egyik olvasóm húzta meg az ingújjam “az idÅ‘ pecsétje” cÃmű emlékbeÃrásom után, hogy jól fogna egy sztori az elsÅ‘ smárolásról, a tapasztalatlanságról vagy valami ilyesmirÅ‘l. Ugyan ez a blog nem a Bravo sem a Popcorn, de egy kissebb erÅ‘feszÃtést meg lehet próbálni, ha már úgysem mentünk a Félszigetre.
Nem hinném, hogy az elsÅ‘ smár a gyerekkori grundon csattant volna el, abból a korszakból csak a nÅ‘verkedések jutnak eszembe kedves nÅ‘stény játszótársaim részérÅ‘l. Viszont kapisgálok itt egy olyan történetet, ami azon az éjjelen történt, amikor a fiúk elÅ‘szÅ‘r szedték ki Ãfjú szeretett bátyjátokat a diszkóba. Én mondom, hogy azon az éjjelen még a fű sem nÅ‘tt.
