Valamikor elbőgte magát utánam, más emberek előtt is. Annyira tetszedtem neki, hogy nem esett nehezére bevállalni irántam száguldozó érzelmeit több ember előtt sem. Szép teremtés volt. Akkor láttam előszőr, amikor éppen egy fagyit nyalogatva jöttem hazafele az iskolából. Amint elhaladt mellettem, mintha a fagyi is gyorsabban olvadt volna. Tini korom kezdetében, az ő arca volt az álmaim áhított párja. Valamikor én is képes lettem volna elbőgni magam utána, de hogyan tehettem volna gyereknyi szívemmel, ami azóta sem változott túl sokat?

Az élet íratlan szabályainak egyike azt mondja, hogy ne játszál érzelgősdit egy gyerekkel. És a gyerek tudatlansága miatt képtelen volt lépni a párkapcsolat érdekében. Maradt egyfelől a bőgés, másfelől az istenített fiatal lány, majd a megbánás mindkét oldalról. Ez egy be nem teljesedett tiniszerelem történetének az utólagos maradványai.

Elolvasom a teljes bejegyzést »