Azt mondják egy percig tart, hogy észrevegyél valami különöset, egy órát, hogy komolyan vedd, egy napot, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.
Na jó. Ez igaz?
Mert ha a fenti téma igaz, akkor mindaz amire nincs szükséged egy egész életre hogy elfelejtsd, azt jelenti hogy nem is szeretted igazán.
Logika vagy érzelgőség?
Ez a sok eső, a lehűlt levegő meg a nyomasztó négy fal. Mindezek lehet elgurították a gyógyszereim és nagy gondolkodói pozícióba helyeztem magam, de lehet írok valami igazat vagy csak lényegtelenül tévedek. Én ugyanis azt mondom, hogy az emberek helytelenül használják a civilizált szót, mert használatakor az emberi attitüdre gondolnak inkább és az másképpen megközelítendő.
Szeretem a megfontoltságot, de utálom a túlzásokat. Bármely pozitív dolgot is lehet túlzásba vinni végtelennek tűnő ismétlésekkel. Az életben vannak olyan dolgok amik megkövetelik az alapos átgondolást egy döntés elött, minden lehetőséget számba véve, amik által végül el lehet jutni az egyetlen lehetséges de főképpen helyes megoldáshoz, majd alkalmas időben cselekedni. De ugyanakkor ott vannak azok a dolgok amik a spontán döntéseket és reakciókat várják részünkről.
Az utóbbi időben egyre több ember habozásainak voltam a tanúja. Az ilyen emberek többsége pontosan tudják mit kellene tenniük, de mindenféle kifogásokat keresve mégsem teszik meg, csak halogatják… Néha visszatérnek abba a feszült pontba ahol elkezdték habozásaikat, hogy majd aztán újra elérkezzenek a már természetes és az ők helyzetükben (habozással cifrázott helytelen döntéseik végett) logikus habozási időszakra.