A ‘felfogások’ kulcsszóval cimkézett beírások

A kormánynak csak előadás, az árvízkárosultaknak katasztrófa

Thursday, July 1st, 2010

romániai árvízkárosultak A kormánynak csak előadás, az árvízkárosultaknak katasztrófa

Elolvasom a teljes bejegyzést »

A hegy kérdezi MohamedtÅ‘l…

Thursday, July 1st, 2010

mohamed meglátogatta a hegyet 216x300 A hegy kérdezi Mohamedtől...Rómeó. Legyen a neve símán csak Rómeó. Ez a Rómeó megismer az interneten egy foglalt lányt, aki talán miután meggyőződik Rómeó rendességéről, úgy dönt hogy kapcsolatba hozza egyik barátnőjével, Júliával. Ezek itt most a modern Rómeó és Júlia, nem a mesebeliek. Sms-ekben kezdik az ismerkedést. Üzenetek, flörtök, viccek és aztán következnek a hívogatások is. Mindketten leszögezik, hogy komoly kapcsolatot szeretnének, persze ha megtalálják a hozzájuk megfelelő személyt. Ez még azt is jelentheti, hogy a Rómeó meg a Júlia nem feltétlenül egymástól akarnak komoly kapcsolatot, mivel még nem is ismerik egymást. Még nem is találkoztak élőben. De természetesen lehet szó róla.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Bunkós bottal fejbe verlek és így köszönök neked

Monday, May 31st, 2010

Nincs egy néma ismerősőm sem. Örülök nekik és a jó hajlamú ismerőseimmel mindig kedvemre telik társalogni velük. Én úgy vettem észre, hogy nekik sem okoz problémát egy beszélgetés, társalgás. Én mégis amondója vagyok, hogy az emberek többsége tartozkódik összeállítani, azaz megfogalmazni egy szöveget ami nyilvánosságra lesz hozva. A múlt héten rendeztem egy versenyt, részleteket itt lehet találni. Az első három nap mindössze két jelentkező volt. El is kezdtem érdeklődni az ismerőseim között, hogy végülis mi az ábra? Mert hát normális hogy nem kérdezhettem olyan emberektől akiket nem ismerek, csakis ismerősőktől. Nem éri meg nekik egy olyan ingyenes belépő, aminek árával akár 5 sört is vásárolhat, na meg egy általa választott ital a ház részéről és kedvenc lemezlovasaitól egy aláírás?

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Helytelen próbálkozások a sikertelenségért

Monday, May 3rd, 2010

Vannak ezen a világon olyan mafla emberek, akik azt hiszik ha nyilvánosan kimutatják mindenkinek, hogy például éppen mennyire szenvednek ők, akkor egyből jóra fordul a sorsuk. Kétségbeesettségük oly erős, hogy még televíziós showokba is képesek elmenni, ilyen Balázs vagy Mónika showokba, ott kérni egy esélyt remélve hogy majd a lány kukkra fog vizelni attól hogy az ipse ekkora bevállalást tett a világ szeme előtt.

A legtöbb ilyen esetben nem kerül sor semmi féle esélyre, a kockák el vannak már dobva négyszemközt. És akkor következik az e fajta megnyilvánulásnak az utolsó része, amitől jómagamnak hányni kell sokszor a látvány miatt. Az ürge lehajtja a fejét, esetleg pityereg, sóhajt nagyokat ügyelve hogy halszódjon eléggé a mikrofonba is. Szerintem ez nála még mindig próbálkozás, mert nem tudja hogy szerelmet nem sajnálattal lehet elnyerni.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Gyökeres dátumok a juhoknak

Tuesday, April 27th, 2010

Liceumos éveimben az egyik titkos álmom az volt, hogy megszabaduljak az úgynevezett kényszerdátumoktól. A témával kapcsolatosan amiről mesélni szeretnék, nem találtam olvasnivalót s nem is hallottam valaha ilyesmiről senkitől és sehol. Meglehet, hogy prototipus juh lennék az emberi nyájban és nem nött ki rendesen az én gyapjam. Szóval mik is azok az általam nevezett kényszerdátumok?

Felvételi vizsgák a liceumba, konfirmálás a templomba, érettségi vizsgák a liceum elvégzése után, sorzás a katonaságra és hasonló kenceficék amiket sajnálatos módon átéltem eddigi életem során. Aztán még vannak az amolyan kellemesebb szokások is, amikkel inkább az lenne a baj, hogy dátumhoz vannak kötve. Egy olyan embernek mint én, akinek rengeteg szabadságra van szüksége, bizony eléggé morbid dolog hogy akkor vegyek részt egy szilveszteri bulin, amikor a naptárban a láthatlan kis kínai manó a december 31-ét satírozza be piros kariokával, vagy akkor kiránduljak amikor épp május 1-et ír a naptár.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

A sültgalambot is meg kell rágni!

Wednesday, January 27th, 2010

Egyértelmü dolog az hogy az interneten az emberek sietnek. Rengeteg az információ és a kíváncsiságuk is óriási a nagy választék elött. De ez még nem mentség arra, hogy amikor egy üzenetet veszünk át, olvasunk vagy hallunk az interneten keresztül, akkor azt ugyanúgy kezeljük mint ahogy egy bomba playboy mellein pihentetjük szemeinket, ugyancsak az interneten. A sors iróniája hogy az ilyen bomba ciciket nézegetve az ember nem is siet már igazán, arról nem is beszélve ha a vágott narancsba banán került, s azt kell nézegetni. De ami egy üzenetet illet, azt szerintem érdemes úgy kezelni, mint egy a valóságban kapott verbális választ. Ha már ott vagy és olvasod, azt jelenti érdekel a dolog és nem árt megrágni azt a hírt, választ, üzenetet, ellenkező esetben mit is keresel te az adott virtuális helyen? És mi lenne ha a mindennapos életben is elfuserált magatartásunk lenne?

Elolvasom a teljes bejegyzést »