A ‘emlékek’ kulcsszóval cimkézett beírások
Vintage memories
Friday, December 10th, 2010Kellene meg nem is egy kis hal
Thursday, November 4th, 2010Amikor én Ãfjú horgász voltam, bizony sok öreg pecás irigykedett rám. Nagyon sok idÅ‘t töltöttem a folyóvÃzen, s az eredmények is szépen jelentkeztek. Még olyasmi is történt, hogy a falú egyik leghÃresebb öreg horgásza, azzal “vádolt” hogy kifogtam az Å‘ csukáját. Ez akkor történt, amikor életem eddigi legnagyobb halát fogtam ki, a 2,5 kilós csukát ami még az egyik ujjam is megharapta és a vérzést csak otthon vettem észre a nagy izgalmamban.
Volt aztán két másik öreg is, akik ugyan nem voltak horgászok, de gyakran összefutottam velük a Maros partján. Az öreg házaspárnak van a közelben szántóföldjük és gyakran akadt mosnivalójuk is amire oly alkalmasnak tűnik a Maros vÃze rengeteg embernek. Volt olyan eset, hogy megállÃtottak és eladó hal felÅ‘l érdeklÅ‘dtek. Ha csak kis keszegeim voltak, akkor bölcsen legyintve egyet, lemondták a halaimat s továbbálltak azzal a kifogással, hogy Å‘k akkor már inkább szalámit esznek, minthogy annyit piszkálják a kis halak szálkáit. Pedig ha tudnák milyen jó ropogósra meg lehet sütni a kishalakat és egy falásból meg lehet enni Å‘ket …
Tövig, hogy érezzem!
Thursday, November 4th, 2010Vidéken születtem és itt is élek, egy átlagos család sarja vagyok. Minden alapja megadatott annak, hogy belÅ‘lem is költÅ‘ legyen, nem igaz? Mégsem lettem az. Habár verseket Ãrtam és még Ãrni is fogok, de szerintem erre bárki is képes egy laza pillanathalmazban ha csak a lelkébe vonul egy szikrányit is. Szóval nem éltünk valami nagy pompában, de remélem nekem majd sikerülni fog egy picit fennebb emelnem családunk gazdasági mércéjét, persze csak miután minden adóságom törlesztem végre.
Gyerekkoromban volt egy dolog amivel egyenesen nem értettem egyet, görbét sem és még a mai napig is ugyanazt az elméletet támogatom gyakorlatilag is. Amikor a kedves édesanyám édességekkel látott el, örökké felosztotta azokat porciókra. Vegyünk például csak egy tábla tejescsokoládét.
Harc a tapasztalatlansággal
Friday, August 27th, 2010
Egyik olvasóm húzta meg az ingújjam “az idÅ‘ pecsétje” cÃmű emlékbeÃrásom után, hogy jól fogna egy sztori az elsÅ‘ smárolásról, a tapasztalatlanságról vagy valami ilyesmirÅ‘l. Ugyan ez a blog nem a Bravo sem a Popcorn, de egy kissebb erÅ‘feszÃtést meg lehet próbálni, ha már úgysem mentünk a Félszigetre.
Nem hinném, hogy az elsÅ‘ smár a gyerekkori grundon csattant volna el, abból a korszakból csak a nÅ‘verkedések jutnak eszembe kedves nÅ‘stény játszótársaim részérÅ‘l. Viszont kapisgálok itt egy olyan történetet, ami azon az éjjelen történt, amikor a fiúk elÅ‘szÅ‘r szedték ki Ãfjú szeretett bátyjátokat a diszkóba. Én mondom, hogy azon az éjjelen még a fű sem nÅ‘tt.
Az idő pecsétje
Friday, August 27th, 2010Valamikor elbÅ‘gte magát utánam, más emberek elÅ‘tt is. Annyira tetszedtem neki, hogy nem esett nehezére bevállalni irántam száguldozó érzelmeit több ember elÅ‘tt sem. Szép teremtés volt. Akkor láttam elÅ‘szÅ‘r, amikor éppen egy fagyit nyalogatva jöttem hazafele az iskolából. Amint elhaladt mellettem, mintha a fagyi is gyorsabban olvadt volna. Tini korom kezdetében, az Å‘ arca volt az álmaim áhÃtott párja. Valamikor én is képes lettem volna elbÅ‘gni magam utána, de hogyan tehettem volna gyereknyi szÃvemmel, ami azóta sem változott túl sokat?
Az élet Ãratlan szabályainak egyike azt mondja, hogy ne játszál érzelgÅ‘sdit egy gyerekkel. És a gyerek tudatlansága miatt képtelen volt lépni a párkapcsolat érdekében. Maradt egyfelÅ‘l a bÅ‘gés, másfelÅ‘l az istenÃtett fiatal lány, majd a megbánás mindkét oldalról. Ez egy be nem teljesedett tiniszerelem történetének az utólagos maradványai.
