Ember, szóval vannak olyan személyek akiket az ember aligha nem tud nem szeretni, viszont azok a bizonyos személyek annyira tapintatlanok, hogy szóra sem érdemes. És nem a szóbeszédre értem, mert ez egy olyan téma ahol be kell vallanom néha akár többen felülmúlnak engem, ha éppen mondjuk nem vagyok valami nagyon prózai formámba. Ez így jó, rendben van, de mi lesz a viselkedésekkel és mások intimitásának a tiszteletben tartásával? Például nekem annyira szükségem van a csendre, a nyugalomra, mint neked a levegőre. Értem ez alatt azt, hogy igénylek napi legalább fél órát ami alatt el tudok merülni a gondolataimba, lazítani egy dalra vagy csak símán pihenni.

Hadd ne csörögjön már folyton az a gennyes telefon, mert úgy kidobom hogy a mozdonyvezér még megemeli a kalapját mikor keresztülmegy rajta a vonattal. Tudom, hogy nem mindenkinek könnyű engem elfogadni olyannak amilyen vagyok és nem akárki képes tiszteletben tartani az általam igényelt távolságot, de hidd el hogy meg lehet próbálni. Ebbe eddig még senki sem halt bele, csak a próbálkozás ellentétjére törött el már tucatnyi embernek a körme. Kompromisszumot is csak ott és akkor amikor van értelme.

Elolvasom a teljes bejegyzést »