Forró délutáni napsütés, elnyűtt hegyi bicikli, vállig felpakolt bátyóka és kiváncsi vidéki tekintetek.

- Hát hová mész te fiú?
- Faragóra! (valójában nem oda, abba a ~30-35 km-re lévő helységbe, hanem csak ide a közelbe. de a léhaság helyénvaló mikor nincs semmilyen gond)

, yeah. Csak hogy legyen még nagyobb a kíváncsiság. Közben a helyszínre érkezve, bemutatkoztak a tökös hangyák is, akik próbáltak arra célozni, hogy a kis tábor zászlaját lehetne odébb is felhúzni. Lassan megérkeztek az emberkék is. Sisteregtek a sörös üvegek szájai, a jókedv a fellegekig ért és az óriás zászló elijesztette még az addig lengén suhogó szelecskét is. Purcantak a fák a forró tüzen, s a két tárca miccshús úgy engesztelődtek a napsütésben, mint Jabbánnak a nyakáról a zsír. Igaz ezek nem hutthúsok voltak, hanem borjú meg disznóféle keverék.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Klikk az első fotóra és a képre helyezve az egeret, megjelennek a navigálási nyílacskák.

Találd ki én melyik fotón vagyok