Nem kell ide Náksi és Brunner

2011 April 9. Írta: Miklós Henrich

Belép a paraszt a diszkóba. Léptei nehezek, kiváncsisága határtalan és szomjúsága feneketlen. Szennykultúrája kifejlődött és intelligenciája a padlót söpri könyörtelenül. A sajt még ott van a hónalja alatt, arcvonásai paradicsomosak s a csorba fogait büszkén vicsorítja a népnek, mintha az dicsőség lenne és mindenki a hányingert keltő mosolyára lenne kíváncsi. Mozdulatai robotosak, zsebredugott kézzel döfi a csípőjét a levegőbe idétlenül és igyekszik minden dallamot elbaltázni, messze elkerülni mint egy retardált görény.

Amint lecsúszik a csökönyös torkán néhány sör, beszédét kiabálásra váltja és nem zavarja őt egyáltalán ha néha nyálával spricceli a vele szemben álló személy arcát. Egy hétig böfögi, hogy mekkorát bulizott, holott neki elég lenne egy egyszerű winamp dj is. Mindenhez ért ami a buliszervezésekkel kapcsolatos, mindig mindent jobban tud mint más és előkelően tudja játszani az ártatlant ha emberére talál aki picit meghúzza az ingujját és több szerénységre s megfontoltságra inti.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Fotók a Dred és Doris koncertről

2011 March 21. Írta: Miklós Henrich

2011 március 19 – Disznajó, Erdély

Dred és Doris koncert 2011 március 19 25 Fotók a Dred és Doris koncertről

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Mennyit ér egy weboldal?

2011 March 20. Írta: Miklós Henrich

Tudomásom szerint, az Internet kezdeteiben a webprogramozók a hasukra csaptak és úgy szabták meg az árakat a weboldalak elkészítésére. Kinek mennyiért stimmelt elkészíteni egy weboldalt. Meglehet, hogy manapság is léteznek ilyen “profik”, viszont én tudom az én változatom. Én több mint 10 éve művelem ezt a szakmát és nekem órabérem van. Abban a webprogram nyelvben amihez értek képes vagyok egy nagyon tiszta, egyszerű, logikusan strukturált kódot írni ami a weboldalnak a betöltési gyorsaságát és minőségét határozza meg a későbbiekben.

Legyetek szívesek és kíméljetek meg az olyan kérdésektől, hogy “mennyiért keszítenél el egy weboldalt nekem?“. Elnézést, én nem akarok félreértést kelteni. Nekem van stabil munkahelyem és nem ér véget számomra a világ ha nem akad néha egy kis pluszpénz. Természetesen hajlandó vagyok segíteni az érdeklődőknek és megértem, hogy mindenkit nagyon izgatja mennyibe kerül egy weboldal. De tessék már megérteni, hogy engem is érdekel pontosan mire lenne szükség. Mit fog tartalmazni az a weboldal, milyen funkciókra lenne szükség, kinézet és stb.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Farsangtemetés Marosvásárhelyen – 2011 március 5

2011 March 8. Írta: Miklós Henrich

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az EMKE maros megyei szervezete, közösen rendezték meg a “Nagy Farsangi Mulatságot” illetve a “Farsangtemetést” a marosvásárhelyi vár udvarán március 5-én szombaton 11 és 15 óra között. A farsangi hagyományokat bemutatták a Beresztelkéről, Kibédről, Mezősámsondról, Mezőfeléről és a Szentgericéről érkező csoportok. Számos érdeklődő vett részt az eseményen és most e blog vendégei is betekintésben részesülnek egy kissebb fényképes galéria által.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

A marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes Magyarón tartott előadása

2011 March 6. Írta: Miklós Henrich

2011 február 26-án tartott előadást a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes a magyarói kulturotthonban. Erről az előadásról ajánlok a kedves olvasóim figyelmébe egy rövid fényképes betekintőt, amihez hozzá szeretném fűzni hálás köszönetem az egyre ismertebb magyarói amatőr fotósunknak, Grávuj Vilmos Szilárdnak.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

A tapintatlanság ászai

2011 March 6. Írta: Miklós Henrich

Ember, szóval vannak olyan személyek akiket az ember aligha nem tud nem szeretni, viszont azok a bizonyos személyek annyira tapintatlanok, hogy szóra sem érdemes. És nem a szóbeszédre értem, mert ez egy olyan téma ahol be kell vallanom néha akár többen felülmúlnak engem, ha éppen mondjuk nem vagyok valami nagyon prózai formámba. Ez így jó, rendben van, de mi lesz a viselkedésekkel és mások intimitásának a tiszteletben tartásával? Például nekem annyira szükségem van a csendre, a nyugalomra, mint neked a levegőre. Értem ez alatt azt, hogy igénylek napi legalább fél órát ami alatt el tudok merülni a gondolataimba, lazítani egy dalra vagy csak símán pihenni.

Hadd ne csörögjön már folyton az a gennyes telefon, mert úgy kidobom hogy a mozdonyvezér még megemeli a kalapját mikor keresztülmegy rajta a vonattal. Tudom, hogy nem mindenkinek könnyű engem elfogadni olyannak amilyen vagyok és nem akárki képes tiszteletben tartani az általam igényelt távolságot, de hidd el hogy meg lehet próbálni. Ebbe eddig még senki sem halt bele, csak a próbálkozás ellentétjére törött el már tucatnyi embernek a körme. Kompromisszumot is csak ott és akkor amikor van értelme.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Jelen és jövő

2011 March 6. Írta: Miklós Henrich

present and future (Dj's)

X-Faktor koncert Marosvásárhelyen

2011 March 4. Írta: Miklós Henrich

Íme néhány fénykép a koncertről egy résztvevő jóvoltából:


Elolvasom a teljes bejegyzést »

Sok a nagypofáju Holtmaroson is

2011 February 27. Írta: Miklós Henrich

nagyszájúHogy nehogy valaki az hidje hogy különösebb bajom lenne Magyaróval. Ááá dehogy, ez a szülőfalum, itt nőttem fel. De természetesen ha valami ésszerűtlen vagy helytelen dolgot észlelek, akkor jelzem a magam módján. Hogy mennyire vagyok radikális és tapintatos, talán a génjeim határozzák meg vagy még azok sem.

Azt akarom mondani, hogy nagypofájú emberek azért Holtmaroson is vannak többek között, pontosan úgy mint bármerre a világon. Nyilvános helyen az ember vizelni megy és úgy pofáznak vissza mintha megetted volna a kenyerüket vagy odébb lökted volna őket mint egy szenes tuskót. Annyit csináltam, hogy nem hagytam az övé legyen az utolsó szó. Aztán ha nem volt akkora farka, hogy megüssön, hát örvendhet én azt garantálom.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Many people want a piece of me

2011 February 20. Írta: Miklós Henrich

Vannak periódusok, hangulatok, állapotok és egyéb görcsök. Megesik, hogy ez embert minden irányba nyúzzák az élősködök, mert hát szükségük van az emberre. Az is megtörténhet, hogy dühükben az élősködök senkinek nevezik majd az embert. Aztán megint jön egy periódus, amikor az ember ha eleget tesz ahhoz hogy az élete értelmet kapjon és ez természetesen elég sok időt lefoglal napjaiban, ilyenkor szokás szerint megint megjelennek az élősködök és programot próbálnak szabni az embernek.

Ekkor így, akkor majd úgy, ezt és azt …

Ilyenkor az ember hirtelen újra nem senki, mindaddig amíg az élősködöknek szükségük van rá. Éppenséggel nagyon sűrű mindennapjaim programja, úgy hogy nem marad más hátra nekem, csak hogy megkülömböztessem az élősködőket az igazi barátoktól. Mert hogy sok lénynek szüksége van rám, erre volt, van és továbbra is lesz bizonyíték. De vajon nekem mi a jó? Én tudom! Vajon ők tudják? Vajon képesek voltak az évek során az én igényeimre is figyelni? Az utóbbi napok eseményeiből nem ez értelmezhető.