Egyszer volt egy fiú. Helyes volt, szívtipró és szerelmes volt. De az anyjának csak egy szeme volt és az iskolában volt takarító. Ezt senki sem tudta . Egy nap az anya szerette volna tudni milyen jegyei vannak a fiának. Bement az iskolába és megkérdezte a tanárt. Mindenki azt kérdezte “Fújj, ez a te anyád?“. A fiú teljesen zavarba volt mivel az anyjának csak egy szeme volt. Mikor hazaért nagyon megsértődött az anyjára. Soha többet nem beszélt vele. Elvégezte az iskolát és elköltözött. Sok év után nagyon gazdag lett. Két gyereke lett és egy csodálatos felesége. Egy másodpercre sem gondolt az anyjára, viszont az anyja aggódott miatta. Végül úgy döntött hogy megkeresi a fiát. Mikor megérkezett bekopogott az ajtón, két kislány nyitott ajtót, majd sikoltozva kiabáltak apjuknak “Apa apa, segítség itt egy szörny!!!” A fiú jött és elzavarta az anyját. Az anya könnyes szemekkel ment haza. Egy pár hónap múlva a fiú látta az anyját az álmában. Úgy gondolta meglátogatja és bocsánatot kér tőle. Becsöngetett, de senki sem nyitott ajtót. Megkérdezte a szomszédokat hol van és az egyik ezt felelte: “Szóval te nem tudod mi történt? Az anyukád két hete meghalt, de hagyott neked itt egy levelet.” A fiú olvassa a levelet: “Kedves fiam. Te mindig utáltál engem és mindig haragudtál rám. Én soha nem utáltalak , én mindig szerettelek. Mindig azt akartam hogy szerencsés legyél. És el kell mesélnem neked valamit, ezt már rég el kellet volna neked mondanom. Mikor kisgyerek voltál, neked és apádnak volt egy súlyos autóbalesete. Apád meghalt, és te elvesztetted az egyik szemedet. Én nem szerettem volna hogy egy szemed legyen, ezért neked adtam az enyémet. Az autóbaleset óta az én szememmel látod a világot. Szeretlek. Anyád.”
Forrás: FaceBook
Mind jó és szép, egyre gyakrabban bukkanok tanulságos tartalmakra a szociális hálózaton, már csak a helyesírási hibákat kellene elkerülniük a mai taknyiknak és akkor szuperebb lenne minden.
Ha kezet fogsz valakivel, az bizony első osztályú tisztelet lerovási feladatnak viszonyul. Csak el ne feledd kellő időben elengedni az ember kezét. Nem kell szorítani mint a medve, nem kell megmutatni mekkora paraszt lakózik némelyikünk személyiségébe. Becsület szavamra elég az ha kezet fogsz az emberrel s utána folytatod azt amit folytatnod kell. Tegnap beugortam egy amolyan bárba mert rágógumit akartam vásárolni (szegény …), mire az egyik majdnem nem létező szomszédom leszólított. Azért mondom hogy majdnem nem létező, mivel csak nagyon ritkán látom s akkor is be van 
Mi történhet egy szép napos vasárnapi délutánon? Sokminden. De még kevésbé értékes dolgok is körbevehetnek minket. Engem például egy bizonyos Magdolna Kazárné Gajdács értesített emailen, amiben a következőket hozta a tudomásomra:
Tüzes délutánnak árnyékában pihentette a halálvadász az intellektuális fáradalmait, amikor a fekete kojtár magánterületét megsértve elkezdte lopkodni eledelét. A halálvadász hírhedt a tökéletes álcájáról és a villámgyors kitöréseiről, miközben a fekete kojtárt a lustaságáról és a tolvajkodásairól emlegetik. Sikerült is elcsennie egy darab eledelt és ugyancsak sikerrel járt el a második eledel alattomos módon való elsajátításával is, kijátszva a halálvadász pillanatnyi figyelmetlenségét. Telhetetlensége újabb próbálkozásra késztette a fekete kojtárt, ám de ezúttal nem maradt figyelmen kívül a tette.
