Ha már december elsején nemzeti ünnep volt, azt mondta a kis László hogy neki eljött a jégtörés ideje. Volt is ott jégtörés, gyermek kaland és egy igazi kihívás egy fényképész számára, egy egyedi és utánozhatatlan élmény amit még egyszer köszönök szépen Bíró Emesének, mert nélküle ez a lehetőség nem jöhetett volna össze.
Egy dolgot azért mégsem véltem elképzelni. Azt, hogy egyes anyámasszony katonái odáig fognak túlozni, hogy az anyagi bevételeimről harsogjanak, vélekedjenek és ítélkezzenek. Hogy ők nem értik ezt, nem értik azt, nem tennék ezt, de pár hét után ugyanazt teszik mint én. Természetesen azzal a külömbséggel hogy úgy vagy annyiért teszik mint ahogy és amennyiért elképzelték rólam, holott a valóságot soha meg sem közelítették. Nem szoktam minden talpnyalónak beszámolni pontosan hogy miért mennyit kapok, de azért mindig murisnak vélem amikor kiemelkedik valaki a tömegből és az én üzleti dolgaimnak akar lenni a hatalmas szakértője. Minden bizonnyal tudjuk, hogy egyesek bárki helyében jobban tudnának élni, ők csak éppenséggel a saját életükbe nem boldogulnak igazán. Aztán nem marad más hátra, csak mások dolgaiba fúrják az irigy orrukat.
Vegyük azt, hogy valaki feltölt egy torrent oldalra egy multimédia anyagot. Én nem tudom megítélni mennyire legális egy ilyen oldal és nincs kedvem megszabni erkölcsi határait sem, viszont azt tudom hogy például ha tetszik neked egy letöltött film, akkor talán megnézed moziba is a barátaiddal vagy esetleg megveszed DVD-n. Ez már függ a zsebtől és az emberi karakter szintjétől is.
De azzal egyáltalán nem vagyok hajlandó egyetérteni, amikor például egy akárki feltölt egy fos minőségű anyagot, megjelenik hozzá néhány őszinte hozzászólás amiben az emberek ellenzik a rossz minőségű anyagokat, s akkor hirtelen feltalálja magát egy balerina aki arra inti a jogosan felháborodottakat, hogy inkább köszönjék meg a feltöltést. Na fene!
Annyira kezdő vagyok, hogy még az első fotóportrés kreációim megnevezését is a haverina modellemtől, Nagy Anikótól csentem el. Mondjuk én legalább meg szoktam jegyezni honnan inspirálódom, nem mint egyesek (kedves Eszterke, bármilyen serényen is LIKE-olod a gondolataim, azért nem értékelem túlságosan ha lopkodod őket és hencegsz velük anélkül hogy feltüntetnéd szerzőjét).
Lassan már kezdtem azt hinni hogy egy kezdő fotósnak oda kell folyamodnia, hogy egyenesen kell könyörögjön azért hogy valaki modellkedjen neki. Ám de szerencsémre találkoztam Anikóval, aki nagyon komolyan viszonyult ajánlatomhoz és mindezek mellé magával hozta az aranyos kis unokatestvérét is. Lentebb egy kis betekintő az eredmények parányi részére és a csomag kinézetére amit ingyen ajánlok a felkért “modelljeimnek“.
Koncert volt Győzikével!
Egy kis figyelmet kérnék szépen. Legelőszőr is szögezzünk le néhány dolgot. Miről is beszéltem előbbi beírásomba? Próbáljunk meg élni, legyünk boldogok! Lekötelezve érzem magam, hogy pozitívan fejtsem ki a véleményem az esti koncerten látottakról. Én nem azt javasolom bárkinek, hogy e világunkba szemet hunyjunk a valóságról, viszont nem feltétlenül az ócsárlási hajlamainkkal kezdjünk mindig egy véleménykifejtést.
Milyen Győzikének a zenéje? Én kedvelem a house zenét, a progressive trance-t, a dubstep-et és hasonlókat. Feltételezem dalainak nem jómaga Győzike a szerzője és gondolom ezzel mindenki tisztába van. Egy koncert előtt tehát ott van a kínálat, hogy el lehet menni szórakozni. Ha kezdésből nem tetszik a Győzike s mégis elmész, hogy utána jól lehord, akkor az hiszem egyenesen veled van baj picit ott fent az emeleten.
Szomorú dolognak könyvelem el, hogy a fiatalok és úgy általában más korbeli emberek sem tudnak igazán élni, nem tudnak boldogok lenni. Majd amikor rájönnek az emberek a bizonyos hiányosságokra, akkor már több mint valószínű hogy túl késő lesz.
Sokmindent másképp szánt nekünk az élet egykoron, de mi ezt drasztikusan megváltoztattuk. Kialakítottunk egy nagyon gyors és fogyasztós életvitelt és aligha akad elégséges idő a szellemi életünk művelésére is. Boldognak lenni a legfontosabb, mert onnan indul ki minden és ez az igazi élet alapja.
Ültem egy kocsmába és látom a TV-be hogy egy nigga frizurás pacák énekel és a hírhedt Keresztes Ildikó meg bőg mint az állat. A helységben a televízió hangja el volt némítva és nem tudtam elképzelni minek volt köszönhető az a sok rinyálás és színészkedés. Így aztán megkerestem a YouTube-on az okozatokat, amik szerintem nem is okozatok, hanem óriási hamis színpadi felhozatal és gondolok itt a párbaj előadások utáni döntéshozatal alatt végbevitt cirkuszra.
Amióta igazságtalanul kihajították a Szabó Elődöt, azóta ez az első újabb véletlen betekintés részemről a műsorba, ami szerintem egyre inkább egy olcsó klisé. Gyakran előfordul a showbusinessbe, hogy az első alakítás a legjobb, legyen az első része egy trilógiának (Gyűrűk Ura kivétel) vagy csak símán az első évadja egy műsornak. A Big Brother sem volt már ugyanolyan izgalmas mint az első és az X-Faktor sem a régi.
Na ezért nem logikus valakire ráfogni, hogy szopógép. Szerintem a gépezetnek egyáltalán nincs emberi alakja.
Vannak emberek akik azt hiszik, hogy minden ami az Interneten található az ingyenes. Kifizetjük szépen a villanyáramot, vásárolunk egy számítógépet aminek a kapacitásának még csak a negyedét sem használjuk ki, bérletet nyitunk egy internetes szolgáltatásra és akkor onnantól kezdve bármi ami betöltődik a képernyőnkön az a mienk bazdmeg!
Létezik egy olyan videóm minek neve “Házibuli Attilával“. Készült a disznajói Gondűző Diszkóklub udvarán, filmezte az unokatestvérem Grávuj Vilmos Szilárd és az összevágást na meg a publikálást jómagam készítettem. A videóban benne van három fél munkája a rendezőtől egészen a videónak a YouTube-ra való kerülésére. Ide nem számolom bele a Tilinger Attila előadását is, mivel csak a videó szerzői jogaira szeretnék kitérni.
