A délutáni napsütés még a laptopomat is zavarba hozta és folyton csak morgolódott, lassult le és azt a benyomást keltette hogy fölösleges háttéri processzálásokat végez. De a Nap az sütött és mivel agyamra ment a sok projekt amikről egy ideje mintha úgy érezném hogy egyáltalán nem haladok és nem látszanak ki az alagútból a végük, úgy gondoltam hogy kinézek 1-2 órát a Marosra, lazítani és horgászni. Ha csak a természetben ülök, már az is nyugtató és pihentető érzés.

Előkaptam tehát a csütörtökről megmaradt vaníliás puliszkámat, amit már penész vont be, de a kenyérgyurmás puliszkán csak alig érződött a penészes szag, és elindultam a Maros fele. Új helyre találtam, valami iparos készített ágakból és bogakból egy kissebb gerdust, vagy ha úgy tetszik akkor diget, éppen annak a tanyának a felső részében aminek a múltkor az alján horgásztam. De sütött az a Nap kegyetlenül, hogy a verejték úgy folyt rajtam mint a töltött káposztás fazék fedőjéről a pára főzés közben. Nem vetettem le az ingemet, mert azok a pimasz szunyogok már késő délután megkezdik a vérvadászatot az ilyen bokros helyeken. Kötelező lesz egy szunyogriasztót készítenem vagy vásárolnom.

Elolvasom a teljes bejegyzést »