A ‘Személyes’ kategória arhívuma

Sok a nagypofáju Holtmaroson is

Sunday, February 27th, 2011

nagyszájúHogy nehogy valaki az hidje hogy különösebb bajom lenne Magyaróval. Ááá dehogy, ez a szülőfalum, itt nőttem fel. De természetesen ha valami ésszerűtlen vagy helytelen dolgot észlelek, akkor jelzem a magam módján. Hogy mennyire vagyok radikális és tapintatos, talán a génjeim határozzák meg vagy még azok sem.

Azt akarom mondani, hogy nagypofájú emberek azért Holtmaroson is vannak többek között, pontosan úgy mint bármerre a világon. Nyilvános helyen az ember vizelni megy és úgy pofáznak vissza mintha megetted volna a kenyerüket vagy odébb lökted volna őket mint egy szenes tuskót. Annyit csináltam, hogy nem hagytam az övé legyen az utolsó szó. Aztán ha nem volt akkora farka, hogy megüssön, hát örvendhet én azt garantálom.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Many people want a piece of me

Sunday, February 20th, 2011

Vannak periódusok, hangulatok, állapotok és egyéb görcsök. Megesik, hogy ez embert minden irányba nyúzzák az élősködök, mert hát szükségük van az emberre. Az is megtörténhet, hogy dühükben az élősködök senkinek nevezik majd az embert. Aztán megint jön egy periódus, amikor az ember ha eleget tesz ahhoz hogy az élete értelmet kapjon és ez természetesen elég sok időt lefoglal napjaiban, ilyenkor szokás szerint megint megjelennek az élősködök és programot próbálnak szabni az embernek.

Ekkor így, akkor majd úgy, ezt és azt …

Ilyenkor az ember hirtelen újra nem senki, mindaddig amíg az élősködöknek szükségük van rá. Éppenséggel nagyon sűrű mindennapjaim programja, úgy hogy nem marad más hátra nekem, csak hogy megkülömböztessem az élősködőket az igazi barátoktól. Mert hogy sok lénynek szüksége van rám, erre volt, van és továbbra is lesz bizonyíték. De vajon nekem mi a jó? Én tudom! Vajon ők tudják? Vajon képesek voltak az évek során az én igényeimre is figyelni? Az utóbbi napok eseményeiből nem ez értelmezhető.

Höej!

Sunday, February 13th, 2011

Na te. Amióta Marosvásárhelyen lakom, már két olyan Magyarói személlyel találkoztam a városban akik ilyen beszólással próbálták felhozni a figyelmem köszönés helyett. Nem rossz téma, legalább tudom mi a rajz és nem maradok le a magyarói trendekről sem. Na höej.

Vintage memories

Friday, December 10th, 2010

régi kellemes emlékek (vintage effekt)

Félreértések, lotyók és barátságok

Thursday, December 2nd, 2010

Igaz történeten alapuló és elgondolkodtató kis szomorú sztori:

baratok 252x300 Félreértések, lotyók és barátságok

Kié ez a szám?

Monday, November 8th, 2010

0745 820 358

Befellegzésről ír, mocskos szavakkal illet, egyszóval fenyegetést kaptam sms-be erről a számról. Egy diszkóba tartózkodtam amikor az üzenet érkezett. Reggeli 4 óra körül volt az idő. Akik még ott voltak és ismertem őket mind megmutattam és megkérdeztem ismerik-e kiről van a szó. Senkinek sem volt a listájába ez a szám, csak néhányan adtak célzást arra hogy ki lehet. Nekem ez kevés, én biztosat akarok tudni, mert nem tartom fairnek hogy ilyesmiket kapjak hibátlanul.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Tövig, hogy érezzem!

Thursday, November 4th, 2010

Vidéken születtem és itt is élek, egy átlagos család sarja vagyok. Minden alapja megadatott annak, hogy belőlem is költő legyen, nem igaz? Mégsem lettem az. Habár verseket írtam és még írni is fogok, de szerintem erre bárki is képes egy laza pillanathalmazban ha csak a lelkébe vonul egy szikrányit is. Szóval nem éltünk valami nagy pompában, de remélem nekem majd sikerülni fog egy picit fennebb emelnem családunk gazdasági mércéjét, persze csak miután minden adóságom törlesztem végre.

Gyerekkoromban volt egy dolog amivel egyenesen nem értettem egyet, görbét sem és még a mai napig is ugyanazt az elméletet támogatom gyakorlatilag is. Amikor a kedves édesanyám édességekkel látott el, örökké felosztotta azokat porciókra. Vegyünk például csak egy tábla tejescsokoládét.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Milyen egy szomorú élet?

Sunday, October 31st, 2010

Hordozója már nemcsak hetek, hanem hónapok óta alig fejtett ki egy gondolatot vagy elméletet, ami szeretetbe, örömbe, vidámságba vagy az élet egyéb örömeibe lenne beburkolva. Folyton csak a cégérkedős háttéri fesztivál, gyáva szarkavarások, frusztráltsággal és gyülőlettel megtelt megjegyzések, harag, panaszok és önsajnálat. Az ilyen ember iránt, még akaratod ellenére is lassan kialszik a szereteted. A suta bölényembereket akármennyit babusgathatod jótanácsokkal, előbb utóbb úgy is megtelik a bilijük és feltárják igazi arcukat. Egyedüli “erényük”, hogy mindig képesek lesznek a kerítés mellett kiállni, de a baj csak az hogy még akkor is amikor nem kellene és jól jönne egy kis elgondolkodás azon hogy a bús és komor életükön picit változtassanak. Hát kinek van szüksége olyanokra akik folyton csak a stresszet generálják?

Bolond ífjú

Sunday, October 24th, 2010

Nagyjából minden hétvégén ki vannak marjulva a szemei. Na nem csak a bénaságtól, hanem az alkoholtól is. A legtöbb precíz szabályzatokkal ellátott helység főnőke szívesen kitessékelné már a saját helységéből. Túl sok perpatvarba van beleavatkozva már, túl sokszor megússza szárazon, pedig csak egy alany a sok gennyes balfék közül.

Aztán midőn 1-2 nagyobb pasas az elhamarkodott baromságba esik és csak a “büdösebbik” feleikkel tünnek ki, az a hiedelem alatt hogy most akkor ők a sztárok, az ilyen kis porbafingó olyankor az oldalukon lóg mint a lónak a valaga és várja hogy kibe köthet bele a béna.

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Ülj már oda be és hallgass!

Sunday, October 17th, 2010

barátokKi nem volt életében részeg? Vagy mondjuk ittas. Talán majdnem mindenki volt.

A franc tudja te. Én 16-án éjjel, azaz 17-re virradólag (ma) nem voltam és nem vagyok részeg. Volt bennem egy pici, nem tagadom. Egy kis tökömnyi “asszonypálinka“. Tudod, az a lepcses folyadék, benne pici alkoholos névvel és a többi csupa édesség. Édes folyadék. Hát mit is mondjak? Jól éreztem magam, jó kedvem volt és hülyéskedtem. De a szokásos vicceim határait nem szegtem meg. Vagy nekem már nem szabad jól érezni magam? Nekem már csak a komoly elemzés jár? A fájdalom, a kín és a keserűség? Farok tudja …

Elolvasom a teljes bejegyzést »