500 millió vastag, aranyozott, gyémántozott és platinás nyaklánc férfivá tehet egyes illuziókban élő anyámasszony fiúcskáit.
Nem egyszer esett meg velem, hogy bizonyos személyek megjegyezték nekem hogy jobban festenék ha annyi gombot gombolnék ki az ingemen amennyit jómaguk javasolnak. Ha kigomboltam egyet, kettős javaslatot kaptam. Ha kigomboltam kettőt, hármas javaslatot kaptam. Mindig akadtak személyek akiknek ne feleljenek meg az én kigombolt inggombjaim száma.
Mikor én még gyermek voltam, a templomba is jártam mivel a szüleim által kényszerítve voltam. Első kényszerítés elsült mindkét fél számára, ugyanis a templomba menés helyett, inkább eltekeregtem az imádságot, így hát nem teljesült a szüleim akarata. Viszont nagyon hamar kitudódott hogy a “rosszgyermek” elkerülte a templomot és a büntetés is jelentkezett. Aztán addig volt a baj amíg lekonfirmáltam, utána megszabadultam attól a “börtöntől” is.
Kérdem én azt, miért kell egy kiskorút templomba küldeni, ha akar menni oda ha nem? Most akkor legyen olyan mint én? Ugyan mi értelme volt lekonfirmálnom mint híres református, ha azóta csak a templom udvarának a kapuja előtt haladtam el? Jól van, én tudom hogy ez az egész csak valami ócska maskarádé, viszont azért ennyire már ne toljunk ki egy ember által alkotott hiedelemmel, mert ez azt jelentené hogy a saját találmányainkat sértegessük. Na mindegy.
Nagyon régen történt. Annyira régen, hogy meg sem tudnám mondani pontosan hány éve, viszont egyéb részletekre nagyon világosan emlékszem. Hát hogy is mondjam, szerettem annak a lánynak a közelében, a társaságában lenni. Jól egyeztem vele és kedveltem úgy lelki, mint fizikai szempontból is. Nem, nem voltam szerelmes a lányba, de már hogyne tetszett volna mikor olyan szép hosszú lábai voltak, arányos és ápolt test, na meg egy édes arc olyan vadmacska féle szemekkel.
Bevallom, hogy járogattam is hozzá és egyik titkos reményem az lett volna, hogy egyszer hátha beenged a bugyijába. Tudni illik, én nagyon kíváncsi természetű ember vagyok, s még ha nem is vagyok tudós, attól még szívesen veszek részt különféle kutatásokban, így hát a női bugyikat is szívesen feltárom, felfedező akciókban részesítem. Sőt, még izgalmas tevékenységeket is végzek ilyen helyeken, persze ha lehetséges.
Világunk tele van sok szép dologgal, de ugyanakkor ocsmányságokkal is. Egyes emberfélék valahogy “kajszul” teremtődnek meg erre a világra. Bizonyára már fogamzáskor hibásan fognak egy életformát. A következőkben elmesélek egy igaz történetet, természetesen szokás szerint kihagyom a neveződést, főleg azért hogy az “áldozatot” ne hozzam cikis helyzetbe.
Egy ideje, a hét egyik bizonyos napján rendszeresen ellátogat az üzletbe. Harminc év körüli a pofa és a viselkedése nagyon furcsa. Nagyon sok ruhát felpróbál, aztán kilép az öltöző kabinból hogy az elárusítónőtől kérdezze hogy áll rajta a ruha. Azt nem tudom ha vásárol is, de viszont tudatában vagyok annak hogy nem szégyellt még alsóneműben sem tátogni a nő előtt.
Amikor én ífjú horgász voltam, bizony sok öreg pecás irigykedett rám. Nagyon sok időt töltöttem a folyóvízen, s az eredmények is szépen jelentkeztek. Még olyasmi is történt, hogy a falú egyik leghíresebb öreg horgásza, azzal “vádolt” hogy kifogtam az ő csukáját. Ez akkor történt, amikor életem eddigi legnagyobb halát fogtam ki, a 2,5 kilós csukát ami még az egyik ujjam is megharapta és a vérzést csak otthon vettem észre a nagy izgalmamban.
Volt aztán két másik öreg is, akik ugyan nem voltak horgászok, de gyakran összefutottam velük a Maros partján. Az öreg házaspárnak van a közelben szántóföldjük és gyakran akadt mosnivalójuk is amire oly alkalmasnak tűnik a Maros víze rengeteg embernek. Volt olyan eset, hogy megállítottak és eladó hal felől érdeklődtek. Ha csak kis keszegeim voltak, akkor bölcsen legyintve egyet, lemondták a halaimat s továbbálltak azzal a kifogással, hogy ők akkor már inkább szalámit esznek, minthogy annyit piszkálják a kis halak szálkáit. Pedig ha tudnák milyen jó ropogósra meg lehet sütni a kishalakat és egy falásból meg lehet enni őket …
Én amondója vagyok, hogy éppen eleget vartyogott már ez a prostituált és ez alkalommal le is zárnám ezt a sorozatot. Tehnikai okokból kihagyom a videót, ami abból állt volna hogy kamera előtt elmondtam volna a véleményem, de bepótolom az alábbi sorokba.
Szóval lett volna még vagy kétrészes masszázsoktatás, még egy adag lemondás a férje iránt hogy mennyire paplanfejű és hogy nem képes rájönni a felesége viszontagságaira, egy kis újabb dicsekvés hogy újabban mennyit keres havonta és egyéb apróságok. Szerintem éppen eleget mesélt már, a lényeget felfogtuk és nem hinném hogy szüksége lenne bárkinek arra, hogy szexuálisan kioktassa őt egy prostituált. A nemi élet nem a prostituáltak kiváltsága és a megfelelő útat még az egyszerű ember is képes megtanulni a fizikai extázishoz.
Az előző részek folytatása.
A mi alanyunk nehezen tudta eldönteni, hogy folytassa a vallomásait vagy sem. Az igazság az, hogy szükségét érzi annak, hogy levezesse gondolatait. A kettős élet amit folytat már nagyon fárasztja. Nem tud már bújdosni és nincsen már választani valója. Ezt az egészet már csak azért teszi, hogy biztosítson a gyerekének egy meleg otthont, egy gazdag asztalt és hogy később ne keljen ő is ugyanezt csinálja. Én azt hittem az elején is ez volt az indokja. Talán hazudott?
A napokban volt egy különös kliense. Márkás cuccok lógtak rajta és egy álomszép terepautóval jött hozzá. Elmesélte a nőnek, hogy ő másfajta szemszögből nézi az olyan prostituáltakat mint a mi alanyunk. És még mások is vannak ezzel ugyanígy. Ők nem a szexért fizetnek, hanem a megtiszteltetésért hogy egyedül maradhatnak az orgazmus után. A szavai próbálkozásnak tűntek, ami által meg akarta alázni a nőt. A nő mégis bóknak igyekezett elkönyvelni e szavakat.
Az előző részek folytatása.
Kinéz az ablakon és egy picit szomorú. Kiborítja az időjárás és az összes televíziós interjú amik nehéz időket jövendőlnek. Na és akkor mi? Mikor volt az élet másként? A kis szalonjában tartózkodik és egy barátnőjét várja, akiről reméli hogy még munkatársak is lesznek. Felhívta őt, hogy útközben zöld fügét vásároljon, mivel nagyon megkívánta. Most hirtelen fogalma sem nincs hol lehet ilyesmit kapni, viszont nyáladzik a szája ha csak a fügére gondol, a selymes ízére. Reméli, hogy a barátnője talál fügét és megegyeznek hogy éjjelre vele maradjon melózni, mivel több turistát vár a Marriot hotelből és nem bízik benne hogy egyedül helyet tud állni nekik.
Másrészt egyedül érzi magát, puszta és kietlennek. Most szeretne egy nővel aludni. Hogy átkarolja, tenyerében tarthassa a melleit, hogy érezze szívveréseit. Más ember szívverései egy biztonsági érzést nyújt a mi nőnknek. A lánynak aki most kell jöjjön hozzá, szuper mellei vannak és meg szeretné érinteni őket. Szeretné ha többet nem kellene bújkálnia a szalonjában, de hogy is mondhatna le a sok pénzről? Milyen más melóval szerezhetne még ennyi pénzt?
Figyelmetekbe ajánlom az első, a második és a harmadik részt is.
Két hónappal ezelőtt, lemondott az erotikus masszázs szalonról és elhatározta hogy saját üzletet nyít, ugyancsak ebben a “szakmában”. Volt már jó néhány törzsvendége, a legtöbbjük üzletember, akik csak szexet akartak vagy hogy egy szép nő elkísérje őket külömböző üzleti találkozókra, egy nő aki szépen tud beszélni is, aki sok tapintatot képes bevinni még egy normális beszélgetésbe is.
A férje még most sem tud az egészről semmit és reméli hogy ez mindörökre így is marad. Kibérelt egy kétszobás lakást közel a Nemzeti Stadionhoz (Bukarest), felújította teljesen és kellőképpen berendezte minden szükségessel. Ott tölti az éjszakákat és néha a nappalok egy részét is. Még a múltkori melójához képest is sokkal jobban keres és már nem érez utálatot saját maga iránt mint azelőtt. Most bármilyen szexet csinál egy kliensel, a végén rendben érzi magát. Az első találkozások viszont eléggé furcsák voltak.
Figyelmetekbe ajánlom az első és a második részt is.
Kilenc hónapon keresztül, minden éjjel jelen volt az erotikus masszázsszalonban. Minden reggelen feltette saját magának, hogy este már nem megy vissza. Előfordult néha az is, hogy az éjszaka leforgása alatt 4-5 vendége is volt. Mindenik a szexért ment oda, nem a masszázsért. Természetesen a titkárnő, aki a telefonhívásokat fogadta, mindenkinek azt mondta hogy a lányok nem szexelnek semmilyen formában. Csak utána jött rá a nő, hogy ez amolyan eltakart biztosítás volt hogy: “Gyere hozzánk és boldogabban mész el mint valaha“.
Kilenc hónapi szexelés után mindenféle idegennel, a nő, a férjes családanya megutálta saját magát. Oda jutott, hogy olyan dolgokat is megtett amikre addig esküdözött hogy soha nem fogja megtenni. Egyesek normális kliensek voltak, mások viszont nagyon perverzek. Sokat akartak és furcsa dolgokat. Csak a pénz amit nyert, az segített a nőn hogy feledje a büszkeségét és hogy megígérje magának hogy bármit megtesz a kislányáért, egy jobb jövő érdekében.
