Egy koldus az utcán a kezemhez ért,
reszkető kezével valamit kért.
Láttam hogy csalódott és boldogtalan,
nem volt egy fillérem se, szégyelltem magam.
Szerzõ Arhívuma
A szÃvemben egy koldus vagyok
Friday, July 23rd, 2010Fuldoklik a román egészségügy
Thursday, July 22nd, 2010
Oda jutottunk, hogy ha elmegy valaki az orvoshoz, mert mondjuk éppen egy bizonyÃtványt kellene kiállÃtasson egy másik papÃr alapján, mikor bekopog az orvoshoz, akkor szépen behÃvják. Eddig semmi különleges dolog, normális lépések, bizonyÃtvány kell, hála az égnek Romániában virágzik a birokrácia és ajtóról ajtóra küldik az embert minden szarért. Ismétlem, hogy az illetÅ‘ bekpogott és behÃvták.
A “szereplÅ‘nk” nyújtaná is oda a papÃrt a telefonon beszélÅ‘ nÅ‘nek, aki elveszi azt a bizonyos papÃrt, majd 1-2 percre rá zavartalanul ráordÃt hogy mit is keres bent, nem látja hogy Å‘ éppen telefonál? A mi kedves szereplÅ‘nk egyenesen kiakad, elcsodálkozik, mire a pattogó asszisztens megismétli mégegyszer és még lekezelÅ‘bb hangnemben. Az alanyunk kimegy és mivel érzékeny, folytogatja a sÃrás.
KészÃtik már a sÃrodat
Thursday, July 22nd, 2010Talán este van és félsz sötétben aludni,
a szörnyeteg hangját nem akarod hallani.
Félsz az ijesztő hideg szavaktól,
félsz attól az óriási árnyéktól.
Nem akarod egyedül tölteni az éjszakát,
keresed az élet szebbik oldalát.
Nem mersz a párna másik felére fordulni,
szemedről két kezed félsz levenni.
A magányos lélek története
Wednesday, July 21st, 2010
Figyeltem sokáig, a világ hátrafele haladt. Sok volt a rosszindulat, az emberek rémülten, szabadlábon éltek. A busz elütött néhány embert, de senki sem törÅ‘dött velük, csak bámultak a házak fölött. MesszirÅ‘l láttam, hogy nem volt szerelem csak háború, sem élettel és sem halállal nem törödtek az emberek. Féltem, hogy lerohad a világ…
Nekem még szép volt minden, én törödni próbáltam. Fiatal voltam és gondtalan, még senki sem bántott. Minden szavam kedves volt, mindenki jó volt hozzám és nem létezett rossz kedvű válasz. Fiatalon gondom kevés volt, gondolkozásom kevesen ertették. Éjjelenként probáltam elosztani a fájó gondolataimat a puszta ég alatt, de senki sem értette. A csillagok figyeltek, de választ nem adhattak, Ãgy csak szerényen rám mosolyogtak. Ekkor rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, valaki mindig figyel, valaki kell hogy szeressen. Megértettem a csillagok mosolyát, tudtam vigyázni fognak rám, nem engedtek boldogtalanul élni, látták oly magányos vagyok és érzékeny…
A két ujjú valami története
Tuesday, July 20th, 2010Volt egyszer hol nem volt, volt egyszer egy kék autó. Ennek a kék autónak a teteje lyukas volt, s mivel lyukas volt a teteje, ezért mindig beázott. Ahogy sokat ázott, kifejlÅ‘dött belÅ‘le egy kétujjú valami, mint ahogy a földbÅ‘l kibújnak a valamik. A két ujjú valami nagyon vigyori volt mindig, mert a hátánál a sok esÅ‘tÅ‘l kibújt egy kopasz fa, ami védte a két ujjú valamit az esÅ‘tÅ‘l. Egy nagy vihar után aztán a fa kitört és Ãgy már a két ujjú valamit elkezdte verni az esÅ‘. Már neki sem volt minek vigyorogjon, a rossz indulatú erÅ‘s szelek leverték a két ujjú valamit a lábáról, és Ãgy mindörökre az autóba maradt a két ujjú valami. Még a mai napig is az autóban van, ha azóta ki nem szállt onnan.


