A hagyományos lényegtelen messengeres körüzeneteknek egy általam módosított szatírikus változata:

Kérlek segíts rajtam! Ne töröld ki, megkérlek szépen (vajon hogy lehetne kitörölni? – szerk.). A nevem Köpcös Ilka és Bivalybasznádon lakom, 24 éves vagyok és hülyeségben szenvedek. Egyedüli esélyem az lenne, hogy a naív embereket etessem az interneten az ujjamból szopott gennyes sztorikkal. Az operáció 500.000 dollárba kerül, az egyedüli esélyem hogy életben tartsam a kufirc személyiségem. Van egy fantom alakulat  akik alkut kötöttek a Yahoo és az AOL cégekkel és 0,01 centet kapok (nem mondod? – szerk.) minden továbbított ilyen zagyvaság után. Kérlek küld tovább! Ha nem küldöd tovább, esküszöm hogy nincsen szíved. Bocsi, de én is kaptam…

Elolvasom a teljes bejegyzést »

Soha nem hittem az ismeretlen magasztolásában, de az ócsárolásában még úgy sem. Ennek ellenére, amióta én is mondhatom magamról, hogy internet lakó is vagyok, elég sok ilyen esetet éltem át. Számtalanszor istenítettek már olyan személyek, akik a valóságban nem is ismernek. Az ilyenről mondom hogy seggnyalás. Aztán ha volt nekem is egy rosszabb napom, vagy épp helytelen döntést hoztam, vagy csak nem egyezett meg az álláspontom a virtuális rajongóimmal, akkor egyből rossz mumussá váltam. Ezt így szőrős lábú balerinaságnak nevezem. De még olyan is volt, hogy ilyen meg olyan keménygyerekek megfenyegettek, ha nem cselekedtem szívűk óhaja szerint. Indulásból igyekszem kevés figyelmet adni a “cocalar” (olvasd: kokálár, szerk.) népnek, de mikor akár 1% esélye is lehet a biztonságom veszélyeztetésére, olyankor szerintem én vagyok a legelvetemültebb ember ezen a földön.

Elolvasom a teljes bejegyzést »