Hosszú idő után újra elmentem a marosvásárhelyi Nemzeti Színházba és első benyomásom az volt, hogy kár volt kihagyni ezt a hosszú időt színház nélkül. Az előadás Shakespearenak a makrancos hölgye volt (Taming of the Shrew) és minden egyes percét élveztem. Örömömre szolgált, hogy benne játszott az unokatestvérem (Ördög Miklós Levente) is aki színész természetesen és jó muris szerepe volt. Ha az előadásra gondolok, egyből jön hogy olasz alvilági főnök akcentussal beszéljek még akkor is ha nem könnyű mindig tartani azt a rekedt hangot. A marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat megérdemel minden egyes tapsot és nemcsak azt! Tapsot, és nem csak tapsot, érdemel az is aki felkínálta nekem ezt a lehetőséget. Különösnek érzi az ember magát amikor nagyszerű emberekkel van körülvéve. Ezt el kellett mondanom és akkor most jöhet a mindennapos gürizés. Héj rup …
Hasonló beírások:
Kulcsszavak: a makrancos hölgy, kultúra, színház
[...] volt szerencsém elkönyvelni egy újabb színházba való látogatást. Ezúttal egy különösképpen előadott színművet néztem végig, három [...]