Tegnap egy lakodalomba filmeztem egy zenei eggyüttest, a Nocturnet. A fiúktól tanultam egy érdekes dolgot. Mindig akad egy-két taplófejű ember, akik azt hiszik hogy az abszolút igazságot birtokolják. Nem számított hogy a fiúkról csorgott a verejték, mert előadásukban beleadtak apait és anyait, a szünetekben akadtak olyan pofátlanul idétlen személyek akik képesek voltak még nyugodtan szusszanni sem hagyni a zenészeket. Ez is egyfajta hamis magatartás, mert az alkohol befolyása alatt cselekednek az ilyen vitéz gőgösek. Menekülnek a józanságtól, mert olyankor senkik és semmik, na meg egy árva viccet sem képesek kifakasztani taplós agytekervényeikből.
De más valamiről akartam itt írni valójában. Mindig izgatottan várom a hétvégét, mert tudom hogy találkozni fogok a barátaimmal. Egy heti szellemileg fárasztó munka után, kimondottan jó érzés őket látni és kicselezni a kódok világát. Ezzel ellentétesen, nagyon is kellemetlen dolog olyankor szembesülni a hamis emberekkel. Nem is hinné az ember, hogy mennyire megalapozott még egy első látásra bohócos megnyilvánulásnak tűnő cselekedetem. Én ha viccesen elterelem a szót és megjegyzem, hogy inkább most lábon állok mert nem akarom a hátsómat laposítani hisz úgy is nemsokára mennünk kell, akkor lehet tudom miért mondom azt. Éppen nem akarom megsérteni a két összehúzott asztal egyik sarkánál üldögélő elpazarolt életű emberkét, hiszen éppenséggel csak mellette van szabad hely és nem szívesen ülnék oda le.
Van aki nem kap észbe, de nem is ítélem el emiatt. Nem könnyű dolog bárkinek is felfedezni az emberek mindenféle zsigereit és védekezési metódusait. És aztán ha egyre többen ragaszkodnak hogy üljek le, hát akkor végül mégis helyet foglalok. De én tudom mi következik. Hiába vannak ott a legdrágább barátaim, mert az elpazarolt életű emberke filozófikus dumáit kell hallgatnom. Ugye ha azt mondanám nem érdekelnek az elméletei, akkor betörne a feje. De legalább annyi tisztelet lenne benne, hogy nem kezd nyaloskódni és barátnak adni ki magát. Azért eléggé érzékeny vagyok az ilyesmikre. Úgy szeretem hinni, hogy van bennem egy csípetnyi egészséges és megalapozott büszkeség.
Nem nevetek ki szar életvitelű embert, viszont a veszítések elől ne úgy meneküljön, hogy az én időmet rabolja. Mert nem azért szaladok a késői és késében lévő vonattól haza és nem azért vacsorázom úgy mintha fegyverrel kényszerítenének a mielőbbi befejezésre, hogy aztán mikor végre a barátaimmal lehetek, akkor hallgassam mennyire tud dícsérni valaki engem. Egy olyan ember aki nem is ismer annyira. Ő hallotta, hogy jó vagyok ebben, jó abban. Lehet nem tudja, hogy rossz lehetek másvalamiben. Ő segget kell nyaljon, most éppen az enyémet. Nem volt képes észrevenni magát, mikor szerényen megjegyeztem hogy azért én nem úgy tekintem az értéket értékesnek mint ahogy őmaga teszi.
Nem tudok valakit lenézni mert az illető esetleg autószerelő, én meg programozó vagyok. Mindenki azzal foglalkozik amit szeret és amihez ért. Persze nem szép dolog sértegetni és most ennyire kifújni magam, még ha nem is neveződők és jól tudom, hogy az illető nem is olvas engem, viszont rengeteg ilyen érzéketlen vesztes bódorog a földön és én igazán nem érzem magam felelősnek másnak a hibái miatt. Minden ember tudja irányítani bizonyos mértékben a sorsát és az sokat függ az akarattól. Egy ilyen érzéketlen nátrábina magával tud rántani a mélybe, ha nem vigyázol és ha elengeded hogy kihasználja embertársaid iránti érzéseid.
Ha holnap reggel becsöngetek hozzá és beköszönök, hogy “Szia kedves barátom!“, fogadunk hogy meg lenne lepődve és nehezére esne az egész esemény? Elhiszem és meg is értem. Nekem is nehezemre esik odadugni a fenekem, hogy lúzerek nyalják ki jó tisztára. Nincs szükségem erre! Az én életem rövid, én halandó ember vagyok és ki akarok próbálni és élvezni minden szépet és jót amíg lehet. A barátok maguktól ragadnak körém, nem kell senki sem erőltetve színészkedjen, mert még annyira naív azért nem vagyok. Felfedezni a hallgatásra megfelelő pillanatokat, igazi erény és több tiszteletet fakaszthat ki mint a duplapofák nátrábinaságai. Csüssz.
Hasonló beírások:
Kulcsszavak: emberek, felfogások, mentalitás
[...] « Hamis magatartás [...]