Újabban azzal cseszegetik azoknak az embereknek az idejét akik hagyják magukat cseszegetni, hogy miként lehet vinni egy egészséges életmódot. Tehát most már az egész adventista vallás nemcsak arról szól, hogy “gyertek csináljunk mindent másképp mint ezek a buta világiak“, hanem kibővítették különféle tudományokkal is. Óriási lehet a frusztráltsági szint, hogy már nem is tudják hogyan csalják magukhoz az embereket. De minek is? A fizetés 10%-ért vagy van itt egyéb érdek is? Mert épeszű embert nem látok annyit hisztizni mint az adventistákat. Őket már csak a jehovások verik le ezen a téren.
Arhívum: September, 2010
A tolerancia hiánya az adventistáknál
Thursday, September 30th, 2010Zenélő weboldalak
Tuesday, September 28th, 2010Vagy írhattam volna azt is címnek, hogy manapság minden idióta tarthat magának weboldalt. Amint az elöbbi cikkemben is írtam, egy lakodalomban filmeztem és egyre jobban érdekel hogy profi szintre térjek, mert tetszett. És csak természetes, hogy a nagy lelkesedésem közepette sokat gondolok erre a témára és tanulmányozom a piacot. Tanulni szeretnék a kollegáktól és egyben felmérem a konkurenciát is. Mondhatom, hogy máris sok érdekes dolgot tanultam, amiket eddig nem tudtam a filmezés terén. Viszont sok “művész” portfoliós oldalán azt is megtanultam, hogy még a XXI-ik században sem teljesen tiszta a webes világ sok ember számára.
Hamis magatartás
Tuesday, September 28th, 2010Tegnap egy lakodalomba filmeztem egy zenei eggyüttest, a Nocturnet. A fiúktól tanultam egy érdekes dolgot. Mindig akad egy-két taplófejű ember, akik azt hiszik hogy az abszolút igazságot birtokolják. Nem számított hogy a fiúkról csorgott a verejték, mert előadásukban beleadtak apait és anyait, a szünetekben akadtak olyan pofátlanul idétlen személyek akik képesek voltak még nyugodtan szusszanni sem hagyni a zenészeket. Ez is egyfajta hamis magatartás, mert az alkohol befolyása alatt cselekednek az ilyen vitéz gőgösek. Menekülnek a józanságtól, mert olyankor senkik és semmik, na meg egy árva viccet sem képesek kifakasztani taplós agytekervényeikből.
De más valamiről akartam itt írni valójában. Mindig izgatottan várom a hétvégét, mert tudom hogy találkozni fogok a barátaimmal. Egy heti szellemileg fárasztó munka után, kimondottan jó érzés őket látni és kicselezni a kódok világát. Ezzel ellentétesen, nagyon is kellemetlen dolog olyankor szembesülni a hamis emberekkel. Nem is hinné az ember, hogy mennyire megalapozott még egy első látásra bohócos megnyilvánulásnak tűnő cselekedetem. Én ha viccesen elterelem a szót és megjegyzem, hogy inkább most lábon állok mert nem akarom a hátsómat laposítani hisz úgy is nemsokára mennünk kell, akkor lehet tudom miért mondom azt. Éppen nem akarom megsérteni a két összehúzott asztal egyik sarkánál üldögélő elpazarolt életű emberkét, hiszen éppenséggel csak mellette van szabad hely és nem szívesen ülnék oda le.
Nyerjél egy Porsche Caymant! :)
Saturday, September 25th, 2010A román nyelvet is ismerő olvasóknak ajánlani tudok egy frankó versenyt, ahol pontokat kell gyűjteni válaszolva a napi qvíz kérdésekre. Barátaid is meghívhatod, hogy látogassanak a személyes linkedre. Bónuszokat lehet felfedezni hallgatva a Kiss FM rádiót vagy követve a “Cronica Cârcotașilor” c. műsort a Prima TV-n. Minden egyes összegyűjtött 1000 pont egy újabb esélyt jelent a résztvevőknek. A nyeremények egészen a kecsegtetőektől a fantasztikusakig vannak felajánlva a szervezők részéről. Hetente elkel majd egy-egy iPad, fényképezőgépek is amik között ott lesz öt darab Nikon L21-es. Aztán a verseny végén decemberben, a nagy győztes egy Porsche Cayman-al furikázhat a romániai útakon a gödröket kerülgetve. De legalább egy álomautóval teszi majd ezt. A verseny neve: Reteaua (A hálózat). Sok sikert minden résztvevőnek!
Ki mit mond és mit gondol?
Thursday, September 23rd, 2010Van az úgy, hogy az embert mesternek vagy szakinak neveznek az ismerősei. Ismétlem ismerősei, mert elfogyott a fáslim ha esetleg meg nem célzott személyeknek törne be a feje most. Hát mit is írjak… engem is elég sokan szakinak, mesternek vagy csak egyenesen főnőknek neveznek. Nem veszem rossznéven, de bevallom hogy elég nehéz eldöntenem miből is indulnak ki az ilyen neveződések. Seggnyalás, imponálni próbálás, kedveskedés vagy csak egyszerű bók? Én nem tudom, mert nekem nem nagyon szokásom az ilyesfajta neveződés.
Aztán így az előbb megfordult a fejembe, hogy egyesek el is hiszik az eféle neveződéseiket, függetlenül az okozatuktól amiből kiindultak. Tehát igazi számítógépes (és egyebek) szakinak vagyok elkönyvelve térségünkben. Helyes! Csak az szeretném kérdezni, nem mintha valaki felelni is képes lenne erre, hogy a felfogás mennyire egyezik vagy külömbözik a neveződéstől?
Korom sötétben a piros bicajjal
Thursday, September 16th, 2010Tudom, hogy imádjátok a mokány sztorijaim, ezért hát továbbra is mesélek nektek a mokányságaimról. De hála a szerencséteknek, hogy egészségesek vagytok és van időtök az én mokányságaim olvasni. Nem igaz? Ez azért nem is annyira rossz dolog. Szóval a piros bicajjal bementem Régenbe egy olyan ügybe ami kapcsolatos a lányok 5 legrosszabb tulajdonsága cikkel. Még nem árulom el miféle célok settenkedtek a háttérben, de ha velem is kapcsolatos, akkor csakis jók lehetnek, nemde?
Valahogy nem imponál nekem ez a bicaj. Csúcs és szuper rövid távon, itt Magyarón, esetleg átugrani Disznajóra, vagy legurulni Holtmarosra, esetleg felhajtani Fickóra. De amikor szüksége van az embernek egy kis szaporább tempóra, én úgy vettem észre hogy eléggé lustálkodó a piros bicaj egy mountain-bike-al szemben. Lehet a női váz az oka, lehet az ülést kellene emelnem még feljebb vagy lehet csak ideje lenne már rendbe tennem a montim, mert az egy igazi könnyűgép és megfelelő akár hosszú távolságok bejárására is.
Szüget – a juhnak a hátsója
Wednesday, September 15th, 2010
Ez lenne a népies elnevezése az utcának ahol lakom, Szüget. Hivatalosan Malom utca a neve. A mellékelt térképen pirossal bejelöltem az utcánkat. Ez az utca lenne Magyarónak a fara, a hátsója vagy magyarán csak a segge. Bármiről is legyen szó, ez az utca kerül számításba utolsónak. Lehet figyelembe veszik a fejesek azt, hogy 50-100 méter választja el a főúttól. Például még a 90-es években, amikor a kábeltévét vezették be a faluba, már az egész faluba befejezték a kábeltévé beszerelését, de még akkor sem vették a fáradtságot, hogy hozzánk is bevezessék. Azt mondták túl messze vannak a házak. Aztán az utca egyik lakója a saját zsebére vásárolt faoszlopokat és 6-7 hónap után nekünk is volt végre kábeltévénk. Újabban a faoszlopokra már nincs is szükség, most már megfelelnek a villanyoszlopok is. Mondtam már hogy amíg ezt a változatos döntést meg nem hozták, addig számtalanszor volt elvágva a kábel vagy csak símán rádőlt egy darú, vagy éppen megkorhadt egyik faoszlop mert lehet mindig a tövébe húgyoztak a sörivók?
Keresési történetek
Sunday, September 12th, 2010Az én keresési történetem…
A fiúk 5 legrosszabb tulajdonságaik
Thursday, September 9th, 2010
1. Büszkék.
Nagyon sok kapcsolatban meglátszik ez és nagyon sok kapcsolat létre sem jön normális szintre eme hibájuk miatt. Nagyon adnak a barátok előtti presztízsükre, csakhogy ezt rossz értelemben fogják fel. Nem mernek bevállalni egy szimpátiát ha a barátaik előtte lemondták a csajt, mivel befolyásolhatóságuk büszkén hat rájuk. Büszkeségből szégyen szerintük virágot venni a lányoknak, kézileg készíteni apró kis meglepetés ajándékokat. Az ilyenek soha nem fogják megtapasztalni, milyen érzés az amikor a lány két napig a meglepetés ajándékban gyönyörködik, róla beszél szüntelenül és a szája a füléig ér. Nem hajlandók bevallani, hogy sokszor nagyon megalázkodnak azért hogy fizikai szükségleteik kielégítését elérjék a lányoknál. Pedig minden annyira nyilvánvaló, de struccok módjára inkább bedugják a fejüket a homokba. Mindenki más látja a kézzel fogható dolgokat, csak ők tesznek úgy hogy amikor valami nem felel meg nekik, még csak nem is akarnak tudomást venni róla.
2. Bátortalanok.
Emberekből faragott robotok
Wednesday, September 8th, 2010Mikor kicsi szaros voltam, még egy a komunista rendszerbe gyártott tejes batonnak is örvendtem. A rét virágos volt, a madarak csiripeltek és én mosolyogva rúgtam a pöttyös lasztit a szomszéd széna boglyájának, amíg azon jókora horpadás nem alakult ki. Manapság nem tudom milyen egy gyerek élete, viszont tudom hogyan élnek a felnőttek. Nappal megtelnek az utcák szomorú tekintetekkel és az idegesség megszállja az atmoszférán belüli minden előlényt.
Nehéz időket élünk és mintha az emberek megbutultak volna, úgy viselkednek egymással. Mostanában mindenki olyan felületes, ideges, fuzsitus és meggondolatlan. Nincs már szeretet, szerelem és megértés. Szar minden. Az emberek elfelejtik, hogy mindenkinek vannak problémáik és túllépik a panaszkodás határait, mintha már mindenki csak mástól várná a megoldásokat. Most már kevesebb a virág is a réten, a madarak is félénkebben csicserésznek és mosolyteli kisgyerekek is csak a számítógépek előtt fejlesztik helytelenül zsenge értelmüket.
