Egyik ismerősöm a legkedveltebbek közül, a többi csak rám tartozik, éppen Budapestre útazott a rokonokhoz. Tudom róla, hogy nem valami nagy étkü és éppen egy ilyesfajta észrevételével fakasztott ki néhány emléket belőlem, mert hát ugye elképzelem most mennyire hajlandók a rokonai asztal elé cibálni az emberkémet. De én veszem csak a saját emlékeim:
- Miki, nem ennél valamit?
- Ááá nem, köszi de most nem vagyok éhes.
- De igazán na, nézd milyen finom libamájunk van…
- Mondom, hogy nem na…
- De igazán na…
- Nem!
- Megharagszom…
Hogy egy picit viccesen fogalmazzak, hát bizony nem tudhatom ha a vendégfogadóim asztalhoz fognak hívni, ezért minden útazás előtt megtömöm a belügyminisztériumot, úgy ahogy írja a könyv. Ezenkívül nem értem miért lenne baj, ha nem ülök asztalhoz ha nem vagyok éhes? Csak úgy illemből? Van fogalmuk az ilyen vendégszerető embereknek, hogy mivel járhat a kényszerkaja? Nincs! Ha lenne, akkor legtöbb két elútasítás után felfognák hogy mennyi is az óra.
Gyanítom, hogy azzal jár a kaja elútasítása, hogy a házigazda megsértődik, hogy nem fogyasztasz az ő finomságaiból. Én nem tudhatom mivel is jár pontosan. Én ha megkínálok valakit és ha az illető nem fogadja el, annyiba is hagyom és még a fülem se moccan hogy nem kell neki a kajám. Ha nem, hát akkor nem. Nem nógatom, mert tudom hogy nekem sem lenne ínyemre ez a dolog.
Egy másik dolog amit rühellek, az a sörözéskor van. A házigazda megkínál sörrel, tölt magának is és aztán addig hadonászik, magyaráz és gesztikulál, hogy felcseréli a söröket. Dehogy utálok utána inni! De akkor is milyen dolog ez? Talán enyhén tiszteletlenség. Ne tudja hova tette le a poharát…
Hasonló beírások:
Kulcsszavak: emberek, túlzások, vendégszeretet
