Kicsi főnők vagyok és a kurvákat úgy cserélgetem, mint táncosok a zoknijaikat. Ez a fajta előítélet jelen van a legtöbb lányban akik az ismeretlenből közelítenek meg ismerkedés céljából. Nem haragszom e miatt, lehet hogy jó dolog ha ilyennek hisznek és mégis ismerkednek velem. Izgalmas nem? Csak annyi a ferdeség benne, hogy ha valaki besegít egy diszkóba, akkor még nem jelenti azt hogy viccen kívül is manager, főnők vagy lator. Viszont az előítéletnek köze van a témához. Az előítélet alacsony IQ szint esetén jelentkezhet, vagy IQ ingadozáskor. És ez már nem stimmel annyira a célzottaknak, mint az hogy nekem tökmindegy minek könyvel el egy idegen. De lehet nekik nem tökmindegy ha első benyomásra sikerül meggyőzniük engem arról hogy suta a fejük mint a kő.

Aztán van egy másik sztori is, ami éppen föltette a pontot az i betűre és megírtam e cikket. Ki nem tudja melyik diszkóba segítek be? Na halljam, melyik diszkóba is aktiválok mint fotós, filmező, webmester, kép és filmvágó, tartalom író?

Viszont szerintem azt kevesen tudják, hogy az egész úgy van hogy még szerződésem sem nincs, nem vagyok alkalmazott, még csak nem hivatalos állásról sem lehet beszélni. Miért? Az egész csak baráti alapon műkődik, tesz a főnők irántam azt amit jónak lát, segítek én is neki amit szükségesnek találok és képviselem és továbbítom az emberek szükségleteit és teljesítem egyes a diszkós dologhoz tartozó óhajaikat.

Sokszor volt már olyan, hogy elvették a kedvem. Padlóra küldték a lelkesedésem. Ezeket általában parasztoskodással sikerült elérniük, emlékezzünk csak a LUFIBULI-ra. Észrevettem, hogy az elveim külömbözhetnek az emberek elvárásaitól és hogy mindenkinek teljesítsem az elvárását, az nekem időbe telik. Az idő pedig pénz. Magyarul arról lenne szó, hogy csak bizonyos belátásaim szerint teszem nyilvánossá a bulis fotókat, a nem odavalókat törlöm. De mivel egyre nagyobb az igény a nem publikált fotók iránt is a fotókon szereplő alanyok által, úgy döntöttem, hogy minden buli után a fotók megkaphatók lesznek egy hétig. Amiért nem teszek nyilvánossá egy fotót, attól még lehet jó fotó, csak lehet nem illik a buli témájához annyira, vagy az alany több tucat fotón szerepel már.

És úgy döntöttem, hogy mivel veszek annyi fáradtságot és kikeresgélem az emberkék fotóit, vagy csak símán a rendelkezésükre bocsájtom az eredeti fotókat hogy az életük könnyebb legyen egy centivel és keresgélhessenek a fotók közt, akkor talán megérdemlek egy linket a blogom felé a Yahoo! Messenger üzenet állapotukba. Ha ez valakinek gond, esetleg utálja a blogom, az egy helyes dolog, viszont lehet nekem is jogom van közömbösnek lenni az ő kérése és fotója iránt. Nagyon sok emberről van szó és nekem is nagyon sok a munkám mindezek mellett.

Volt aki helyeselte kérésem és kölcsönözte a szívességet, volt akinek nem tetszett és tovább állt harag nélkül mindkét fél részéről. De olyan is akadt, aki nem tudta milyen világon él.

Mr. IQ: – szevasz
Miki: – hy
Mr. IQ: – kelenenek valami kepek az esti bulirol… kortefaji vagyok en is és csinaltunk (ugyan kik? – szerk.) jo par kepet es kelenenek ha lehetcseges
Miki: – igen, bármelyik fotó kapható eredeti méretben, watermark nélkül, 1 hétig minden buli után, cserébe viszont kérek linket a státuszodba a http://mikiblog.info címre, szöveget írhatsz amit akarsz, csak az alsó mező tartalmazza ezt a címet
Mr. IQ: – ez mi?
Miki: – kölcsönös szívesség
Mr. IQ: – jolvan nah de nekem a kepek kelenenek
Miki: – én pontosan értettem, te nem értetted?
Mr. IQ: – figy en csak azokat a kepeket akarom nem aszta sok irast erted nah legyunk komojak nah
Miki: – én komoly vagyok
Mr. IQ: – figy meg vanak azok a kepek vagy nem nah
Miki: – igen megvannak
Mr. IQ: – es hol mert a weblaprol nem lehet le szedni (de le lehet, csak picit szét kell nézni nyitott szemekkel – szerk.)
Miki: – itt a kártyámon
Mr. IQ: – nah es nem tudnad el kuldeni nekem ha meg kerlek
Miki: – mondtam hogy igen, te nem olvasod miket írok?
Mr. IQ: – de de nah és mikor
bemásoltam újra neki a feltételeim…
Mr. IQ: – te nem ertesz engem baszus, m1 meg probalom, mit ercsek ember ezen, en nem ere vagyok kivancsi, pfff (viszont én köteles vagyok kíváncsi lenni az ő kiváncsiságára nem? – szerk.)
Miki: – én a fényképezést ingyen csinálom ugye? felteszem az oldalra, innen ha már teszek annyi szívességet bárkinek hogy még keresgélem a fotóit stb. hogy az élete könnyebb legyen egy centivel, akkor én is megérdemlem hogy egy kis reklámot kapjak a státuszába nem? mi olyan nehéz. azt írja a státuszod “jovolt biza” na oda kértem a reklámot de te nem érted
Mr. IQ: – figyuz en enm igy gondoltam ember de mind1 latom veletek (hoppá, ez egy bajnok, kettő lettem – szerk.) nem lehet en gondoltam hogy meg keresed te nekem a kepeket es at kuldod nem hogy mitom en mit kuc it nekem m1

Bárkinek a kényelmére bízom, hogy kedve szerint ítélkezzen magába a feltételem iránt, csak annyit kérek jól gondolja át. Nem tudom miért, de ez nekem nagyon is úgy tűnik, hogy olyan szaga van mint a számítógépes korszaknak, amikor agyba főbe hívogattak számítógépeket javítgatni, mintha szervíz lennék és tengernyi időm lenne. Aztán miután engedélyt váltottam ki hogy pénzért dolgozhassak ezen a téren, a kereslet megcsappant majdnem a nullára. Hát ez az gyerekek. Sajnos nekem sem adják ingyen a kenyeret az üzletbe, s aki nem tiszteli az időmet, az ne várja hogy magasztoljam jóságommal. Az olyantól már csak annyit várok el hogy szuper intelligensnek ironizáljon, nagyképűnek tartson és haragudjon rám, holott nem ártana az elején picit használni a tükröt, mert bizony az nem törik el ha belenézünk.

Mindenkit szeretek, de vajon engem ki szeret? Na ez az… Csók nektek!

Tényleg kedvemre lenne végre mellőzni már a szatirikát, de vajon túl sokat kérek azzal ha több türelmet és kevesebb sietségre buzdítom az embereket, na meg alapozott belátásra?

Hasonló beírások:

• Many people want a piece of me
• Tamás megtalálta Románia fejlődésének a problémáját!
• “Manemett”
• Mikor viszket a legjobban?
• Jegyezd meg, hülye vagy!

Kulcsszavak: emberek, felfogások, mentalitás

Ez a cikk 2010 August 29 íródott 20:08 órakor a Személyes kategóriába.