Nem egyszer írtam már a disznajói Gondűző diszkóklubról. Írtam dícséreteket és kritikákat egyaránt. Mindig kifejeztem azt amit éreztem és ha úgy éreztem dícséretre méltó dolgokat éltem át, hát írásba foglaltam. Annak ellenére, hogy belső ember vagyok, kritikákat is indítottam. Szavamra mondom, az illetékes tulajdonos barátom soha nem szólított meg sem dícséretek, de még kritikák után sem. Mi ketten pontosan tudjuk azt, hogy éppen azért amiért belső ember vagyok, a hozzáállásom konstruktív. Egy belső ember sem oldhat meg mindent négyszemközt, főleg ha a “vendégség” érdekeit is képviseli. Amikor már az emberek előtt be volt vállalva valami és ha a dolog kezd félrecsúszni, akkor azt az emberek előtt is kell jelezni, hogy ne érezzék elfeledve magukat. Pártolni, kritizálni és tisztelni szüntelenül, mert ezek lennének a konstruktív hozzáállás alapszabályai.
Ha úgy tetszik hát blamáltam is, ha éppen ma nincs kedved a kritizálás szóra. Vagy ha csak éppen zavar ma téged ez a szó. De az én megközelítéseim kimondottan objektívek voltak, semmi háttéri szándékkal vagy haszonleséssel kísérve. Ha annyira nem voltam megelégedve a hasznommal, legtöbb egy vagy két alkalommal említettem meg, de azt is csak privát körökben. Nem úgy mint egyre több ember, akik anyagias párbeszédeket folytatnak a háttérben. Szerintem a vendéges szemszögű kritikák, álláspontok, igények illetve tanácsok kifejtése, mindig is hasznosak voltak a Gondűző tulajdonosának és az őt körülvevő csapatának számára. Azért is volt és van elindítva az online oldal is, hogy a reklám mellett az emberek szava könnyebben eljusson a vezetőség részére.
Aztán az utóbbi időben ha nem hallottam több tucatnyi blamálásokat, amiket tényleg nem lehet már kritikáknak venni, akkor egyet sem. Ugyanazon személyeket látva és hallva, majdnem mindig ugyanazokat az elégedetlen blamálásokat fejtik ki, akár többször is egy alkalommal ha szóba jön a Gondűző. És egyáltalán nem kimondottan vendégi érdekekről és elvárásokról van szó, tehát csupa helytelenségek. Számomra ez hasznos dolog, mert tanultam belőle. Megtanultam, hogy ilyen témák közepette befogom a pofám. Lehet régebb én is beszóltam, de mindig igyekeztem csakis objektív álláspontot teríteni ki az asztalra. És mégis miért részesítem előnybe a hallgatást? Elmondom néked…
Anyagi áthúzások. Komolyan? Akkor meg minek mosolyogsz a szemébe? Vagy hazudsz, esetleg túlzol és szerinted te sosem hibázol, vagy egyenesen gerinctelen vagy ha a szemébe mosolyogsz annak aki állítólag becsavart neked. Megelőzésképpen írom, hogy hagyjál már az olyan dumákkal, hogy az “ellenséget” még közelebb kell tartani mint a barátot. Engedd meg, hogy ne hidjem el teljesen minden szavaid ebben a témában és lásd be hogy túlzol. Mert valami itten nem tiszta így sem és úgy sem.
Haszonlesés. Bocsánat, de megfelelőbb szavat nem találtam most hirtelen. Az ember hajlamos hibázni, amint mondtam már, nekem is eljárhatott a szám. Mond el és hibázz egyszer, kétszer de utána elég már bari! Utána állj az ember elé és mond el neki mi bánt téged, mivel nem vagy megelégedve és keressetek együtt egy duplex megoldást. Az nem megoldás, hogy megállás nélkül firtatod a semmit, görcsösen ráereszkedsz a frusztráltságaidra és egy embert szisztematikusan rossz fénybe állítsz a háta mögött. Mert mikor megjelenik előtted, hangod boldogságot sugall, szemeid csillognak, vagy csak éppen bekussolsz és meghúzod magad. Lehet csak megjátszás, te tudod. A hasznodat érdemeld ki és civilizáltan követeld és direkt módon.
Mások szemszöge. Gondoltál már arra, hogy az irigység benned is meglehet? Mert én azt mondom benned van, meg a jó és a rossz is, mint ahogy bennem is. A csel itten csak az, hogy meg kell találni a minél egészségesebb egyensúlyt. Engedd meg, hogy hidjek abban, hogy mások üzleteinek a könyvelése nem a te dolgod. Rendben? Nem tudhatod a befektetéseket, nem ismered a régebbi hasznokat és még akkor is ha sejted a jelenlegi profitot, az nem tartozik rád. Ha valaki jó üzletember, attól még nem válik automatikusan rossz emberré.
Ha valami nem tetszik, kerüld el. Ha valakit nem szeretsz, akkor is kerüld el. Ha valakinek nem tehetsz jót, a rosszal sem igyekezzél túlságosan mert nem szép dolog és embertelen.
Bizonyára most nagyon sok ember célozva fogja érezni magát és jogosan teszik. Sosem szabad elfeledni, hogy a dolgok állása nemcsak egy ember szemszögéből léteznek. Az élet rövid és nagyon kár lenne folyton rosszmájúságokkal és görcsölésekkel leélni. Érdemes megpróbálni higgadtan gondolkozni és igyekezni minél ügyesebbnek lenni. Mielőtt valakire újjat mutatsz, vajon tudod hol a tükröd és mikor néztél bele utoljára? Remélem nagyon hasznosak a megfigyeléseimből következtetett levonások és hasznosak a tanácsaim is. Ha hibáztam, akkor csak ki vele, ha pedig igazat írok, akkor tessék tanulni belőle, mint ahogy én is tanulok minden egyes embertől. Mert az ember lényegében egy értékes civilizált egység, s amikor ez már nem így van, az csakis rajta múlhat.
Még egy tanácssorozatot hadd szögezzek le. Mielőtt újra blamálni kezdenél valakit, igyekezz a következő kérdésekre válaszolni magadban és tiszta meg saját belátásod szerint cselekedni utána:
- mik az érdemeid az alannyal szemben?
- mit hibázott az alany veled szemben?
- mikor álltál elejébe négyszemközt gerincesen elmondani problémáid?
- hányadik blama következik egy és ugyanaz a személy, illetve tárggyal kapcsolatosan?
Első és második alkalom megtörténik. De mikor nem látja senki, csapj a szádra. Hogy tanulj, hogy igyekezz, hogy lehess egy értékesebb és intelligens ember. Könnyű kővel dobálozni, de igazi kihívás kenyért ajánlani a támadónak. Ide csak olyan emberek illenek a képbe, akik neve elhalálozásuk után is jó fényben marad meg az emlékezetekben.
Hasonló beírások:
Kulcsszavak: blamálások, kritikák, tanácsok
[...] hogy érdemlünk fizetésemelést és utána álljunk a főnők elé. De álljunk oda te, ne csak a háta mögött matyogjunk mint valami gyáva névtelen akárkik… Ugye? Szeretlek benneteket. De őszintén. Csak lássak már egy kis hajlamot a [...]