Láttam már lotyót fenyegetőzni hogy mindenkit megveret, láttam már álneves nyúlembereket megközelíteni tucatnyi témát, sokmindent láttam és átéltem életem eddigi részében. És mikor azt hiszi az ember, hogy mindent látott már társai megnyilvánulási formáiból, olyankor következik be egy újabb eset ami tátott szájjal hagyja még a bevarrt szájú szókaratésokat is.
A térségben ahol lakom, a blogozás még gyerekcipőben jár. Sokan azt sem tudják, hogy valójában mi is ez amit én itt csinálok vagy hogy mire is jó. Olyan is volt már, hogy újságírónak neveztek, bölcsnek, meg hasonlók. Egyiket sem vállaltam be, noha semmi bajom sem lenne az ilyesmivel, de ragaszkodom az egyszerű emberi mivoltomra. Naplóm személyes és nyilvános, online beírásaim mellett helyet adok bárkinek az engem körülvevő emberi nyájból, aki úgy gondolja hogy nem kell neki éppen blog, de néha írogatna ezt azt.
Egyik ilyen “kiválasztott” tündérem “ajándékozott” meg érthetetlen módon két olyan anyaggal, amiket még csak nem is ő írt és ami a legrosszabb, hogy a szerzőktől nem is kért engedélyt. De amint már egyre jobban kezdem megszokni, az én őrangyalaim keményen melóznak és órákra a két történet megjelenése után, hozzám irányították ífjabb csitri haverinám, aki meghúzogatta ingújjam, hogy “Héé bátyja, le merem tenni a nyakam a favágóra, hogy ezt nem az a bizonyos fehérnép írta. Ezek itt lopott holmik, ismerem az igazi szerzőket!” (persze nem szó szerint a nagyon gyengék kedvéért).
No fene, ugye nagy ilyenkor az ember hökkenése, de hát mire jó egy csitri haverina, ha nem megbízni benne és úgy tovább? A két történetet azon nyomban ki is töröltem habozás nélkül és szerintem az eset itt véget is kellett volna hogy érjen. Lehet voltak közületek olyanok akik észrevették, hogy egyszer csak két beírás füstbe ment a MikiBlogon. Innentől gondoltam az én dolgom az illető hibás embert megorrolni és majd belátásom szerint eldönteni ha érdemel egy utolsó esélyt a személyes blogomon.
De mit tesz ilyenkor egy csitri haverina, akiről addig nem tudta az ember hogy csitri? Baráti alapon kéri más személyes adatait, s ha elutasításban részesül, akkor előszedi zsarnok álarcát mondván, hogy “Akkor csináljuk másképp, ezt ennyiben akkor sem hagyhatom!“. Le sem szarja, hogy az ember kedves és természetesen kiáll az igazság mellett, ő akar az igazságszolgáltató lenni mintha az ő blogjára hordott volna valaki lopott holmit és egyből hős lesz belőle aki harcolni akar a szerzők mellett, akiket barátjainak adja ki. Érthetetlen, hogy az ilyen barátoknak miért nyilvános helyen kezdi el a közlést (hogy ne nevezzem értelmetlen árulkodásnak), lehet mégsem akkora barátok, csak hát neki is ki kell valahogy törnie unalmából. Az sem annyira logikus, hogy máskor álnéven bújkál, gatyareszketésből nem vállal fel igazságtalan történeteket, amik által behúzhatná az ajtót néhány ganyé embernek, de most amikor az ember nyugalomra inti bízva abban hogy az összes eddigi köztük létező duplex segítőkészségnek értéke lenne, neki hősködnie kell.
Hát igen…, nagy az ember állatkertje, s egyesek eltévesztik a színpadot, rossz időben állnak ki szerepelni. Vajon a házszámot is eltévesztették? Szerintem nagyon is!
Pretenciókat a barátnőktől sem lehet elvárni, azok is egyből pattogásra robbannak és noha felfogják (csak így szeretem hinni, ez még nem jelenti azt hogy meg is értették) hogy nincs már amiért hányniuk, ők bizony célzásokat indítnak e blogra, linkelnek, cirkuszolnak, hisztiznek mint valami igazi emo szerzemények. Csoda hogy az ereiket nem vagdosták fel kínjukban. Elfeledik, hogy ez egy személyes blog, hogy barátságos voltam, hogy nem tehetek más buta tetteiről és hogy még képes voltam bocsánatot is kérni más nevében, ha már megvédtem a hibás ember személyes adatait.
Tanácsok is érkeztek a román blogvilágból, ugyancsak meglepődésemre nem kerülte el figyelmét az eset Románia két bloggerének az elitből. Az is meglepett, hogy tudnak magyarul és az összes magyar nyelvű oldalaim követik. Nocsak, nocsak, tudtam én hogy csak terribilis a magatartásuk mikor a magyarokra céloznak, ezt is csak a látogatottságért teszik, noha semmi igazi bajuk nincs velünk. Azt tanácsolták, hogy jelentessem meg újra a két anyagot, ugyanolyan éremmel válaszolva a fruskák butaságaira, mondván hogy tök normális a reakciójuk az ő korukban és a szociális hálózatokon kinyílvánított profiljaikból ítélve.
Szívem szerint meg is tenném melegében, de tudom hogy hidegében nem látnám helyes dolgonak. Legszívesebben leönteném egy vödör szarral az egész bandát, mert egyebet nem érdemelnek az ilyen képernyő mögött bújkáló meg nem kefélt csitrik és fruskák. De nem teszem. Vannak elveim és még mindig úgy szeretem hinni, hogy az igazságosság mellett próbálok kitartani. De akkor se mocskolja be valaki az én nevem, mondván hogy másra célzott, de kurvára linkelt e blogra, ami személyes! Lehet hogy az anyaország egyes területein, akkora a beképzeltség, hogy az orrnál tovább nehéz ellátni.
A csitrihez az idők során intézett eddigi összes védelmi és pártfogós ígéretem érvényességét veszti és hagyjuk a kereket forogni. Erőpróba avagy hisztéria? Fogalmam sincs, viszont van meggyőződésem arról hogy az ilyen ürülékek jobban teszik ha messze elkerülnek engem. Akire nem hat a szép szó, a megértés és akinek nincs elég értelme higgadtan felmérni egy adott helyzetet, az még álmaiba se hidje magát a barátomnak. A hadari tettek hatványozása viszont feljogosítja ellenségemé az ilyen lényeket. Vajon felkészültek rá? Képesek bármit is veszíteni egy olyan ember előtt, akinek ha megtelnek a tökei a sok szemeteskedéssel, képes mindenét elveszítení? Reméljük ez nem derül ki. Hadd pusztuljanak saját sorsuk keze által az idő szárnyain.
Haragom mély, csípős és múlandó, de az emlékezetem szilárd és örök. Hadd szakítsa mindenkit a saját önfejűsége. A bumeráng effektus időhőz van kötve, tetteinket viszont megfontoltságunk is vezérelheti.
Hasonló beírások:
Kulcsszavak: emberek, felfogások, mentalitás, önfejűek
Hasznos dolog toleransnak lenni… csak annyi hogy neha egyes emberek annyira elvesztodnek sajat vilagukba hogy kisodorjak az embert a beketuresebol… Kezdem megunni oket es nem ertem miert nem vagtal vissza durvabbam. MErt ha egyszer az ilyenek a fejedre ulnek…
Ilyen volt a nővérem is de szerencsémre sok szobafogsági csapdámba esett bele amik aztán megtanították az idők szavára ahogy te is szoktad mondani…:-D
Valamikor kemeny es radikalis blogger voltal es kezdtel egyre hiresebb lenni a henrich.ro blog altal. Nem leteett nepszeru alak az onlineban aki ne hallott volna rolad. Most meg nem ismerek rad. Itt szovegelsz es lelkizel
HARCOLJ VAZEEEE!!!Murizd ki a ‘somebody is wrong on the internet’ tipusu idiotakat mar .)
nah nem tudtam felfogni hova tunt az a ket cikk… most mar tudom:P haaat… ez van… ilyen is van na.
arra nem gondoltatok hogy esetleg a célzottak is olvasgatnak (a nyilvános disznolkódást már nem vállalom be, mindenkinek van méltósága mint ahogy nekik is)? vagy hogy mindenki érdemel egy utolsó esélyt? az ovodáskodások már untatnak, inkább odaköpök két káromkodást privátban amit majd 5-6 paragrafusban kielemeznek bizonyítván hogy rájöttek túloztak s jöhet az email blokk. nincs időm így élni, a fontos dolgok is alig férnek életembe, már a multé a sztori de mint a csitri is tette, én sem hagytam annyiba. viszont ott az emlékezetem, ami gyújtószer egy újabb hergelés esetén
Szia. Én csak azt szeretném kérdezni, hogyha nem ismered személyesen a műveket író embereket, akkor miért kell róluk trágárságokat mondani? Ha ideősebb vagy náluk, akkor miért süllyedsz le egy gyerek szintjére és miért dobálod rájuk a magyar nyelv legalját? Írtad, hogy miért linkelgetnek a személyes blogodra…ha személyes, tedd azzá, csak azok jelszóval nézhessék meg…ez így elég publikus, hogy mindenki idetalál akár egy keresőprogram segítségével is. Én se ismerem az írókat, de tudom, hogy egész nap írják a könyveiket. Persze, hogy felkapták a vízet, amikor az egyik írásuk feltűnik egy másik helyen, más nevével fémjelezve és még forrás sincs ott. Szerintem mindenki így van vele, aki több napig, hétig, hónapig írt valamit, aztán a rendes viselkedést félredobva valaki úgy dönt, hogy “Na, én ezt elviszem, az enyém lesz. Legalább nekem nem kell írnom ilyen szépen.” Úgy tudom, téged nem bántottak, nem mondtak rád egy rossz szót sem. Ha rosszul vagyok tájékoztatva, akkor javíts ki.
Helló. Jaj jaj. Na elmondom. Írd be a Google-ba hogy “personal blog”. Na szóval akkor a kedvedért is, ez egy nyilvános személyes blog. Minden rajta megjelenő anyag érint, minden erre a blogra irányuló célzás érint (link és nevem is ott szerepel, pedig nem óhajtottam a mesébe lépni. valaki megkérdezte? még akkor is ha nem sértettek, ők ezt a részét nem fogják fel, mert privátban be is vallotta az egyik közülük, hogy ő nem tudja miféle képpen műkődik a blogom). Épp ezért nem esett jól a volt szerző(m) tette sem és épp ezért nem láttam értelmét miért linkeltek rám az eredeti szerzők.
De ez még ennél is komplexebb és nem óhajtom kifejteni. De minden rosszban van egy jó is, legalább egy hozzászólás erejéig az olvasóm lettél (bármennyire dicsekszem a “besegítőkkel”, ők ritkán írnak, ezért nagyjából csak az én írásaim olvashatod). Még követsz/olvasol ezentúl is?
Miért trágárkodtam? Lelkizhettem volna kesztyűs kézzel is, de ez jobban vonzza a célzottak figyelmét. Meg vagyok győződve, hogy nekem is van valamennyi igazam, ezért és a fejbólintos helyes tettem által érdemeltem volna egy kis megértést. Tudom, hogy olvasnak, mert szerintük az írásaim jók a tűzre. Akkor a térség ahol lakom nagyjából bambák lakta terület? Mert nekik tetszenek
A jelszavak… nézd… névtelenül céloztam ugye? Tehették volna ők is ezt, főleg egy olyan esetre ami már nem létezik. Nem kell most mindent szétrángatni körülöttük, amiért fel kell kapják a vizet jogosan. Nekem sem esne jól, de ilyen volt, van és még lesz több tucat hogy valaki lop a neten. És ha ilyenkor akad egy ember aki hamar helyrehozza, inkább értékeljük azt. Na mind1, komolyan mondom az ilyesmit a végtelenségig lehetne firtatni. Én csak köszönöm a hozzászólásod, remélem legalább negyede kérdésedre érthető válasszal szolgáltam
Részemről nagyjából rendben a történet, csak 2 kérdésre szeretnék lényegretörően rövid válaszokat:
1. Végül is mi a baj a “csitrivel”?
2. Végül is mi a baj a “fruskákkal”?
Értettem én mindent és nem ítéllek el, csak az őszinte véleményedre vagyok kíváncsi…
1. nem vártam el hogy hallgassa el a dolgot, normális hogy tudtukra adta, de nagyon zavart a hősködése főleg privátban. mintha az életén múlt volna minden, ő minden áron meg akarta mutatni, tudod? ha nem így, akkor úgy… ő aztán megmutatja, holott máskor kis nyuszi, amikor hasznosabbat tehetne… (előbb tudtukra adta nyilvános helyen, utána szólt csak rám, az óra és az arhívum nem hazudik)
2. gondoltam privátban megértjük egymást s meg voltak az okaim amiért nem kéne 50 morálmesét intézni a hibás személy iránt (semmit sem tudnak róla, csak a hibáját), s főleg amiért nem tudják mi fán terem egy nyilvános személyes blog, ne rántsák bele a címem, a nevem. amúgy tök muris társak privátban egy kis disznolkodásra. kár hogy nincs elég időm
(ja és attól amiért vannak oldalaink s azt írunk rá amit akarunk, számítsunk arra hogy ezt más is megteheti…)
Történetesen tudom hol volt az a bizonyos link és kikről lenne szó. Amúgy így találtam rá erre a blogra ami szerintem érdekes. Elnézést amiért névtelenül írok. Csak azt szeretném mondani, hogy úgy szeretik hogy mindig az övék legyen az utolsó szó és a szavak kiforgatásától sem riadnak vissza. Szerintem valójában ez az ők kis harcuk, világuk, butaságuk. Kérjél meg néhány emberkét véleményezzenek itt a hozzászólásokban, mert erre majd karácsonyig fognak fosolni, meglátod. Nem vagyok a pártfogójuk, csak egy ideje tévedtem oda…
annyira nem érdekel a dolog hogy propagandázzak. tedd meg te ha annyira akarod tesztelni. amiket írtál, azokat már észrevettem. az igazság sok embernek fáj. legyen szerencséjük
nem is rosz ez mind jo tanulsag ebbol van mit tanulni meg az okos emeber is van ebbol mit tanujon ez jo cikk
először is köszi a választ. azt hittem, már moderálásnál kitörlöd, olvasatlanul. =)
Figyelj, az én életszemléletem alapján: nézzük mindennek a napos oldalát. Belinkeltek, az oldaluk látogatótsága elég nagy, ezzel kaptál egy kis reklámot. Így kerültem én is ide. Bevallom.
“Miért trágárkodtam? Lelkizhettem volna kesztyűs kézzel is, de ez jobban vonzza a célzottak figyelmét.” – igen, írhattad volna trágárság nélkül is, de mint tudjuk a mostani világban a durva kifejezések már mindennaposak. És igen, ezek tényleg jobban érdeklik az ember, jobban idegesítik, és ebből keveredik az újabb zűr. Még mindig úgy látom, hogy ilyen szavak nélkül is le lehetett volna írni elég tömören és életszerűen. Szinónimaszótár. =)
Hogy olvaslak-e még? Jó kérdés. Nem olvastam el a többi bejegyzésed még, amint lesz időm, ráveszem magam arra is. De egy kérdés: El tudnád viselnő, hogy még az írásodban említett “csitriknél” is fiatalabb vagyok? Mert igen, még náluk is később születtem…
dehogy, mindaddig amíg tisztelsz és igazságos vagy, bármit írhatsz, nem törlöm ki. belinkeltek -> álláspontot foglaltam (muszály volt tisztelve az objektív olvasókat is) -> veni, vidi, vici =)
trágár… nézd meg a többi beírásaimnál hány hozzászólás van és ide mennyit vonzott a paprikás hagnem. egyszerűen akartam látni más hogyan vélekedik. csitri amugy csak egy van, a fruskát a lányoktól tanultam tegnap este
majd idővel megjön az eszük, addig hagyni kell veregessék egymás vállait, panaszkodjanak egymás közt, stb. ők is aludjanak nyugodtan. meggyőződésem hogy most sem értették meg álláspontom és reakcióm lényegét.
elviselem korod ha te is túlteszed magad azon, hogy néha paprikásan írok. ez teszi színesebbé a blogom, ez jellemez, vicces-paprikás körülírás, ami majdnem mindig durva lehet a névtelen célzottak számára. meg kell tudni külömböztetni a rosszindulatot a viccességtől és felfedezni a komoly hangnemet is. a fenti szerinted milyen volt?
Nagyon jo ez a cikk:)
sokmindent lehet tanulni belole….
elgondolkoztato
…
viccesnek nem mondom a fenti cikked, paprikás az elégé kalocsai…ha érted. a lényege a hozzászólásomnak, hogy én védem őket, de téged is meg akarlak érteni…nem vagyok egy vádaskodó ember, most se vagyok az, csak képes vagyok arra, hogy mások dolgába is beleverjem az orrom.
Az más téma, hogy írtad, nem szereted ha linkelgetnek. Engedély kell hozzá? Mert látom, hogy egy közössi oldalon magad is hírdeted a blogot. Nem csípkelődés, csak kíváncsi vagyok. Én is vezetek blogot, ott az életemről van szó, bárhova linkelek, bárki linkelhet, nem is érdekel, hányan és honnan olvassák, szükségem volt rá, hogy kiírjam magamból. Naplóba nem jó, emrt azt csak én olvasom, így senki se tudja meg, hogy milyen is fiatalon dolgozni menni.
nem kell engedély, de nem mind1 hogy milyen keretben történik. védekezni a kutya is tud. én is bejegyeztem egy kis felvilágosítást. van valami baj?
de várd ki a csitri reakcióját is. ez kijár neki. nem neveződtem de egymás előtt tudják kiről és miről volt szó. tisztára kell mossák magukat alaposan. lássuk ha hergelni akarnak még. mert látom indirekt módon zsarolnak hogy REMÉLIK nem kell folytatni a pont után. dikk oda.. kis fruskák
betojtam 
Szia!
Nem szerettem volna egyáltalán semennyire sem belefolyni ebbe az egészbe, hiszen, mint minden nézeteltérésben itt is mind a kétfélnek van, amiben igaza van – és mind a két fél hibás valamiben.
Nem állítom, hogy mi is vétlenek vagyunk, hiszen linkeltük a blogod. Utólag persze könnyű okosnak lenni, ma már – hiszem – nem tettük volna meg.
Nem azért linkeltnük, hogy megalázzuk. Ha így érzeted, elnézést kérek érte!
Nagyon jól ismerem Viát – több éve, ahogy megjegyzem egyébként Emmie-t is -, és tudom, hogy miért tette be a frissünkbe azt a levelet. Így szerette volna felhívni a figyelmet arra, hogy sok munkánkat és időnket fektettük az említett művekbe, és az oldalunk lévő többibe is, és mivel mind a három érintett regényen dolgozik, szerettük volna felhívni a figyelmet arra, hogy az álmainkat is romba döntheti egy-egy ilyen eset.
„Erőpróba avagy hisztéria?” – szerintem egyik sem, csak egy egyszerű nézeteltérés.
Nem szeretném, ha haraggal emlékeznénk egymásra, felejtsünk el mindent, ami volt. Mind próbáljunk magasabbról is megvizsgálni az esetet. Emelkedjünk feljebb, és úgy nézzük meg az egészet.
Ha így figyeljük az egészet – már mind a két érintett fél érthető. De kérlek, ne hordj le minket azért, amiért kitettük a linked, hiszen mi nem tudhattuk, hogy Te ezt a személyed ellen intézett sértésnek veszed.
Arról pedig, hogy Via hisztizik: hidd el, ez nem volt az, vagy pedig akkor még nem volt dolgod hisztiző nővel, mert az nem ilyen.
Ez esetben viszont igazán szerencsésnek mondhatod magad.
„Mindaddig amíg tisztelsz és igazságos vagy, bármit írhatsz, nem törlöm ki.”
Igyekeztem úgy írni, hogy érezd a tiszteletet, mert mint minden embernek, neked is kijár – annak ellenére is, hogy mi ezt nem kaptuk meg tőled -, és igyekeztem igazságosan állni az adott helyzethez.
Azt tanácsolom, engedjük el egymást békében, és felejtsünk el minden sérelmet. Én legalábbis így teszek…
Nanó
a szavakat sokat lehet forgatni, vagy helytelenül értelmezni valaki szavát aki hadd egyezzünk meg, nem mindig felelnek meg intellektuális szintünkre (lehet én túl vidékies vagyok hozzátok mérve s nem értettetek meg, mostanáig, mert most valamit csak írtál amire csillogott a szemem), de objektív volt a hozzáállásod s nem áll módomban firtatni ami nem tetszett (1-2 dolog, semmiség, késő az óra). minden csatából mindkét fél vesztességekkel is szállhat ki, ezért nem is várom el hogy mindent megértsetek részemről is. viszont örvendek annak, hogy ezt a kicsit is megértetted abból amit fentebb írtál. örökkévalóságig lehet folytatni egy dolgot két olyan fél közt akik nem hagyják magukat, legyen tanulság az életbe, hogy az ember bármikor emberére találhat. mindig jobb hidegen cselekedni. éltem volna életem e cikk nélkül is, de úgy érzem megérte. nemcsak a rosszabbik felem megértetésével irántatok (nem volt kedvemre, inkább írtam volna egy humoros sztorit), hanem most érzem igazán hogy valamit kapizsgáltatok a blogos etikettből vagy minek is nevezzem. a blog a legérzékenyebb formája a médiának. szennyest privátban, szókaratét nyilvánosan. erre tanítsátok meg kedves erdélyi barátnőtöket is. ne feledje, szennyese mindenkinek van
ja és nem vonom vissza szavaim, így emlékezetesebb minden, máskébb figyelmen kívűl maradt volna minden. de már a multé. pussz.
Na, erre vártam gyereke, egy kis tisztelet, megértés és megbocsátás. Remélem most már szent a béke, akár kisujjas kézfogást is tarthatnánk így interneten keresztül… Akkor slussz-passz, végre vége. *Imádom a happy end-et. xD*
i like it
@Nikywk: azért ne túlozzunk hej. van egy “fővezér” aki képtelen leállítani magát s mások sem különbek akik más oldalakon blamálnak engem, itt meg teszik a szépet. közös szívesség lenne ha elkerülnük egymást. én a ti oldalatok, ti az enyémet. lassan azt veszem észre hogy kezd eldurvulni a dolog s mindjárt azt kell megjelentetnem amit a “fővezér” óhajt, holott képtelen magára vetni egy szikrát is. ilyenkor derül ki, hogy kivel is van az igazi probléma.