Egyik olvasóm húzta meg az ingújjam “az idő pecsétje” című emlékbeírásom után, hogy jól fogna egy sztori az első smárolásról, a tapasztalatlanságról vagy valami ilyesmiről. Ugyan ez a blog nem a Bravo sem a Popcorn, de egy kissebb erőfeszítést meg lehet próbálni, ha már úgysem mentünk a Félszigetre.
Nem hinném, hogy az első smár a gyerekkori grundon csattant volna el, abból a korszakból csak a nőverkedések jutnak eszembe kedves nőstény játszótársaim részéről. Viszont kapisgálok itt egy olyan történetet, ami azon az éjjelen történt, amikor a fiúk előszőr szedték ki ífjú szeretett bátyjátokat a diszkóba. Én mondom, hogy azon az éjjelen még a fű sem nőtt.
Korom sötét volt az utcákon, még az égők is annyira igyekeztek engem figyelni, hogy elfeledtek rendesen világítani vagy csak nekem tünt úgy hogy valami nem stimmel. Mert úgy éreztem, hogy azon a történelmi éjjelen, mindenki engem fog követni a tekintetével, hogy lássák vajon mit fog tenni az előszőr éjjeli társaságba kibújó szűz fiúcska.
Be a diszkóba, le az asztalhoz, ki a sört, adjál neki keresztfiam. Utána táncolni kell menni, s mivel akkoriban a lányok szerint egy hétszépség voltam (csak a mai lányok vakok, azaz vakcsibilák 
), úgy láttam hogy sok tyúkocska örvendett nekem. Mind ott kotkodácsoltak körülöttem, mert én voltam a friss kakas, az újdonsült sztár. Sarkantyús büszkeségembe, ki is szemeltem a legszőkébbiket, akinél bevágtam egy két cselt, ami elég volt arra hogy másnap már a nyakamon lógjon. Na most a legendák szerint megdúgtam, de ha őszinte akarok lenni akkor bevallom, hogy semmi sem történt, mert túl tapasztalatlan és félénk voltam, s amúgy sem szokott a stílusom lenni a hazugságok terjesztése. Jó, tudom, hogy sok haver 1000 nőt fektetett le, de az már az ő bajuk. Én, nem irigylem sorsukat. Hehe…
Szóval másnap este is lementünk a diszkóba. De nem a szőke miatt. Én el is feledtem a szőkét. Elfeledtem mert olyan hősiesen mentem haza néhány sör után, hogy bizony megfáztam az éjjnek hűvős haragjától. Taknyolódtam bizony. Aztán ott ültünk megint a kerekasztalnál, ahol a szótlanság otthon érezte magát, mert az azelőtt éjjeli nagybuli, kimerítette a játékosokat. Azt dobta fel az egyik ürge, hogy filmezzünk. Meghívtam a csapatot hozzánk és már bámultuk is az Olsen bandát.
Természetesen a csaj mellém ült a kényelmes padlóra, s még mielőtt Olsen bácsinak terve született volna, a csaj már a számban nyalogatva próbálta kitalálni mit is vacsoráztam. Hirtelen ért minden, de a májam dagadt a fiúk előtt. Nézzétek már, a zöldfülü nyápic egy szőke bombát nyal. Na mondom falkavezér is lehetnék ezzel a gurítással. Csakhogy ott volt az a enyhe hülés, ami bekavart úristenesen. A film vége után, mennünk kellett valahova, én már nem is tudom hogy hova, csak annyira emlékszem hogy mentünk és a csaj is jött mellettem. Hogy megöleltem vagy sem, azt sem tudom már, csak az a pillanat forog a fejemben, mikor éppen az orrom akartam megtörölni.
A felső orromra gondolok és zsebkendő után nyúltam. Nyúltam én a kezeimmel s a csaj is lőtte ki a nyelvét, amit félszemmel mintha éreztem volna a sötétben. Úgy cuppant ki a nyelve a huncut ajkai mögül, mintha egy éhes gyík vadászott volna egy légy után. Becsapódott a nyelve a bal orrlyukamba, megpöndörítette a hegyét, s mint egy kotrógép, úgy húzta vissza megbecsmérelt szerszámát a leányzó. Szívverésem leállt, vérem megfagyott, füleim erősítő módba kapcsoltak. Volt annyi becsület a csajsziba, hogy ráérzett hogy nem volt éppen figyelmes én mire készülök és nem égetett le. Most már biztos mindketten mosolyogva emlékszünk vissza az esetre. Habár kétlem, hogy ő emlékszik még egy az ókorban történt nektárbányászásra.
Azt mondod nem volt valami nagy élmény az első csókolózás nekem? Lásd akkor a másodikat.
Stresszoldó tetánusz sör, a vankuly csaj is bombázónak tünt és bizony rámtört a nyalakodás hogy fejlesszem a friss tehnikám. Semmire sem emlékszem. Romantikus, igaz? Viszont emlékszem a másnapra, amikor rájöttem milyen szakadt képe van és amikor elgondolkodtam azon, hogy a két óriás lapátfogával még a pókot is könnyedén kiharaphatná a sarokból. Ekkor elment egy idejig a kedvem a smárolástól, de ugye aztán szerencsémre hozogatta Cupidon a kapcsolatokat az életembe, s akkor már kötelező volt hivatalosan is smármeccseket vívnom, amik már egyre kellemesebbek voltak.
Vajon miért kérték ezt a sztorit egyes olvasóim privátban? Mert viccesen írnék, vagy tanácsként a mai gyerekeknek? Hááát… én azt tudnám tanácsolni, hogy csak semmi pánik, tedd amit tenned kell és ne harapj. Aztán idővel mindenkinek kialakul a stílusa, még a rosszul csókoló tinilányok is lehetnek valaha csókkirálynők. Nah… s akkor így 
Hasonló beírások:
Kulcsszavak: emlékek, fiúk & lányok, smárolás
Szeretem a cikket , sok az érdekesség benne