Forró délutáni napsütés, elnyűtt hegyi bicikli, vállig felpakolt bátyóka és kiváncsi vidéki tekintetek.
- Hát hová mész te fiú?
- Faragóra! (valójában nem oda, abba a ~30-35 km-re lévő helységbe, hanem csak ide a közelbe. de a léhaság helyénvaló mikor nincs semmilyen gond)
, yeah. Csak hogy legyen még nagyobb a kíváncsiság. Közben a helyszínre érkezve, bemutatkoztak a tökös hangyák is, akik próbáltak arra célozni, hogy a kis tábor zászlaját lehetne odébb is felhúzni. Lassan megérkeztek az emberkék is. Sisteregtek a sörös üvegek szájai, a jókedv a fellegekig ért és az óriás zászló elijesztette még az addig lengén suhogó szelecskét is. Purcantak a fák a forró tüzen, s a két tárca miccshús úgy engesztelődtek a napsütésben, mint Jabbánnak a nyakáról a zsír. Igaz ezek nem hutthúsok voltak, hanem borjú meg disznóféle keverék.
Az óriás zászló védett a Naptól, a sör hűtött a melegtől s az izzadtságunk sója vonzotta a szúnyogokat, akik hősiesen osztogatták ki a védőoltásokat. Igazán nyálcsorgató élmény amikor a miccsek elkezdenek mocorogni a grillen és megcsap az áldott finom hús illata. Arra már kész a zöldségsaláta, a mustár ki van teregetve mint a sarjú a mezőn és a friss ropogós kenyér már csak arra vár hogy szétszedjük őt, mi a kanibálok.
A miccsek kimaradtak a fotókból, viszont bekerültek a hasunkba és mondhatom hogy nagyon finomak voltak. Klassz volt ez a délutáni kis összejövetel, amiket gyakrabban kellene megismételni. A szúnyogokat is ki lehet fasírozni riasztóval, ha nem akkor fogjuk rá hogy kell a védőoltás is na
Hasonló beírások:
Kulcsszavak: barátok, lazítás, természet