Soha nem hittem az ismeretlen magasztolásában, de az ócsárolásában még úgy sem. Ennek ellenére, amióta én is mondhatom magamról, hogy internet lakó is vagyok, elég sok ilyen esetet éltem át. Számtalanszor istenítettek már olyan személyek, akik a valóságban nem is ismernek. Az ilyenről mondom hogy seggnyalás. Aztán ha volt nekem is egy rosszabb napom, vagy épp helytelen döntést hoztam, vagy csak nem egyezett meg az álláspontom a virtuális rajongóimmal, akkor egyből rossz mumussá váltam. Ezt így szőrős lábú balerinaságnak nevezem. De még olyan is volt, hogy ilyen meg olyan keménygyerekek megfenyegettek, ha nem cselekedtem szívűk óhaja szerint. Indulásból igyekszem kevés figyelmet adni a “cocalar” (olvasd: kokálár, szerk.) népnek, de mikor akár 1% esélye is lehet a biztonságom veszélyeztetésére, olyankor szerintem én vagyok a legelvetemültebb ember ezen a földön.
Olyankor nincs pénz, kultúra, történelem, érzelmek vagy bármi más. Nincs semmi, csak én határtalanul és az esetleges külső tényezők. Eddig mindig hamar véget értek a szellemi fogyatékosok vitézkedéseik, szerencséjükre. Isten lássa a lelkemet, utálom az agressziót, de ha kell… még a kutya is tud védekezni. Figyelemre méltó a magaviseletük a fenyegetőimnek, amikor rájönnek a magabiztos álláspontomra, hogy nem hagyok egy centit sem nekik. A seggnyalós alapállás talán picit enyhe lenne nekik, de hasonló. Én inkább nevezném aljas gyávaságnak, hamis megalkuvásnak olyanok részéről akiknek csípetnyi méltóságuk sincs. Az ilyenek seggnyalóbbak lesznek mint azok akik magasztolnak nem is ismerve engem.
Aztán így eszembe jutott az a tény, hogy sokan visszamondják nekem hogy jól írok erre a blogra. Én ezt inkább úgy veszem, hogy sok embernek tetszik az ahogyan írok és erről a statisztikák is felhozhatók bizonyításként, ahol csak mindössze ~2,50%-a az olvasóimnak nem olvas el egynél több cikket egyszerre. De az hogy tetszik nekik, vagyis nektek, az még nem jelenti azt hogy jól is írok. Lehet igazatok van, de lehet hogy nem. Miért? Úgy érzem hogy hiányzik belőletek az összehasonlításhoz szükséges mérce. Egyáltalán nem vagyok én a blogozás atyja, de én számtalan blogot olvastam, olvasok és minden bizonnyal olvasni is fogok. Ti hányat olvastok és főleg milyeneket? Na ez az. Természetesen ez egyáltalán nem probléma, majd tanítjuk egymást. Én arra tanítalak benneteket amihez jobban értek, ti arra taníttok engem amiben ti jobbak vagytok mint én. Minden hátrány behozható idővel.
De meglehet hogy hiányozhat itt egy olyan válasz, amire a legtöbb olvasó nem is gondolt. Mi lesz ha egy napon egy nagyon csúnya dolgot fogok írni erre a blogra? Nem szándékozom, de sosem lehet tudni. Isten nem vagyok, a megtestesült tökéletesség sem és lehet nekem is egy rossz napom vagy csak éppen elgurulhat a gyógyszerem amiket már szerencsére jó ideje nem is kóstoltam, csak teázok. Ez egy olyan érdekes kérdés, hogy be kell vallanom kíváncsivá tesz. Tesztről még nem lehet szó, de lehet magtalálom a választ a hozzászólásaitokban, ha lesznek.
Vajon az eddig minden nap mosolyt, komolyságot, nevetést, könnyeket és elgondolkoztató szövegeket írógató blogger, egy esetleges ronda beírással válhat majd rossz mumussá? Válthat-e ki haragot egyetlen kényelmetlen pozíció számtalan pozitív állás után? Természetesen leírom az óra állását a saját szemszögem szerint. Úgy vélem, hogy az interneten a legvalószínübbek a félreértések, mert maga a komunikálás leszűkített formában megy végbe. Viszont ha a félreértés nincs is jelen, akkor is kell igyekezni mérsékelni a lelkesedést, mellőzni a túlzásokat. Szeretet és harag esetén egyaránt. Dícsérni és ellentmondani szabad, csak ne éljük bele túlságosan magunkat. Vannak az igazán nevetséges magatartások egy képernyő mögött, amiket egy idő után átvihet az ember az utcára is és onnan már nem annyira “funny”.
Hasonló beírások:
Kulcsszavak: emberek, felfogások, mentalitás
