Van egy blogger, akit több mint valószínű hogy nem ismertek. Más nyelven ír, másfajta az olvasói tábora, ezért most nem is promoválnám itten. Az utóbbi időben 3 olyan beírást is olvastam nála, amik szerint egy nagyon komoly kapcsolatba már símán lehet együtt elvégezni a reggeli nagy dolgot a budiban. Már ha két ülőke van beszerelve, mert egyen bizony elég nehézkes lenne a paszírozás. Az alak sejtelmeim szerint több éve házas és éppen útban van egy baba is, az első. Tudjátok csak azért sejtem, mert a róla szóló beírásos oldalon, nem írt ilyen részleteket és nem is fontosak. Gondolom ezzel az én kedves olvasóim is tisztában vannak, hogy nem a blogger személyes élete a fontos, még csak a beírás címe sem, hanem az üzenete és a mondanivalója.
Az említett blogger büszkén támogatja ezt a szégyenlős sportot és bátran magára is vállalja. Hát legalább az utóbbi dologért tisztelem is, mert egy ember hadd vállalja fel a tetteit. Aztán így elgondolkodtam, hogy miként is van ez a dolog és arra a következtetésre jutottam, hogy nekem nem menne a közös paszírozás. Meg is kérdeztem egy normális IQ-val rendelkező és számomra kedves személyt. Ő is azt mondta, hogy adott esetben okés dolog de ő sem lenne képes rá. Na vajon miért? Miért van az, hogy egyesek olyanok vagyunk, hogy ha a nagy dolgunkat végezzük, jobban szeretjük ha nem lát senki?
Hiszen együtt ehetünk, de a másik felét csak külön-külön. A kutyámnak nem esik nehezére előttem paszírozni ki előttem az anyagot. Lehet gondolja kiváncsi vagyok rá, hogy mit evett, mintha nem én etetném a balféket. A macskáim azok már szégyenlősebbek. S akkor mi van az emberrel?
A szégyenlőség határai mindenkinél változnak, amit az intimitás szükséglete nagy mértékben határozhat meg. Van akinél a személyes higiénia valóság showba is kitehető, másoknál pedig zárt pillanatok. Tudjuk hogy mindenki csinálja és hogy egy normális és szükséges emberi dolog, viszont a természetétől fogva nem kezdünk el egymás előtt undorítani a levegőt. Mert az ürülés az nem ugyanaz mint az orrod kifújása s megtörlése, vagy a könyököd vakarása. Lejártak azok az idők, amikor a fán éltünk és onnan potyogtattunk le külömböző anyagokat, amik akkoriban viccesek voltak. Ennek ellenére semmi kifogásom azokkal, akik képesek együtt ürülni a párjukkal a budiban, csak úgy leírtam én is hogyan látom ezt a dolgot.
Hasonló beírások:
Kulcsszavak: emberek, felfogások, mentalitás
