Valamikor elbőgte magát utánam, más emberek előtt is. Annyira tetszedtem neki, hogy nem esett nehezére bevállalni irántam száguldozó érzelmeit több ember előtt sem. Szép teremtés volt. Akkor láttam előszőr, amikor éppen egy fagyit nyalogatva jöttem hazafele az iskolából. Amint elhaladt mellettem, mintha a fagyi is gyorsabban olvadt volna. Tini korom kezdetében, az ő arca volt az álmaim áhított párja. Valamikor én is képes lettem volna elbőgni magam utána, de hogyan tehettem volna gyereknyi szívemmel, ami azóta sem változott túl sokat?
Az élet íratlan szabályainak egyike azt mondja, hogy ne játszál érzelgősdit egy gyerekkel. És a gyerek tudatlansága miatt képtelen volt lépni a párkapcsolat érdekében. Maradt egyfelől a bőgés, másfelől az istenített fiatal lány, majd a megbánás mindkét oldalról. Ez egy be nem teljesedett tiniszerelem történetének az utólagos maradványai.
Azóta sok év telt el. Azóta férjhez ment. Talán két évvel ezelőtt láttam újra, s ha akkor nem győződtem meg arról hogy milyen könyörtelen lehet az idő az emberrel, akkor most teljesen megbizonyosodtam róla. Újra láttam őt. Alkoholista sztorik terjedtek férje körül, amik agresszívitással voltak paprikázva. Most józanul ült a felesége mellett a fesztivál kellős közepén, amikor a hírek szerinti normalitás alapján félrészeg kellett volna legyen. Két gyerek is futkározott az asztaluk mellett.
Az arca… az arca az már nem a régi. Tízenegy év eltorzította azt a zsenge lánykori arcát, ami nekem valaha parazsat okádott a szívembe. De kell legyen itt egyéb is, mert tizenegy év hatása mégsem kellene ennyire látszódjon egy 30 év alatti asszonyon. Arca beesett, tekintete szigorú, ajkai szenvedést takarnak a múltba. Figyelmetlensége hamis, még nem tanult meg hazudni, még a mai napig emlékszik a be nem teljesedett tiniszerelem történetére. A szemkontaktus makacs elútasítása magáról árulkodik.
Talán rám is ugyanúgy hatott az idő és ő is ugyanolyan torznak vélhet ennyi idő leforgása után, kivéve a nagybetűs élet drasztikus stresszeit, amiket gyerekszívem mérsékelten tompítja, mielőtt a lelkemig érnének és keményen megviselnének. Csak az eszem lépett másik szintre. Lehet a kisördög szúrkál most belülről, de valahogy nem bánom az elmúlasztást, most legalább választhatok egy fiatalabb szépséget, akire vigyázhatok, hogy ne viselje meg túlságosan az idő, újabb tíz év leforgása alatt.
Hasonló beírások:
Kulcsszavak: emberek, emlékek, fiúk & lányok, szerelem
[...] « Az idő pecsétje [...]
Az ember sokan keresztül megy életében ha nem hal meg idejében , tisztelet neked Henrich és az olvasoknak