Talán este van és félsz sötétben aludni,
a szörnyeteg hangját nem akarod hallani.
Félsz az ijesztő hideg szavaktól,
félsz attól az óriási árnyéktól.
Nem akarod egyedül tölteni az éjszakát,
keresed az élet szebbik oldalát.
Nem mersz a párna másik felére fordulni,
szemedről két kezed félsz levenni.
Újabb marhasággal rukkoltak elő a tetves “script kiddie“-k, egyfajta úgynevezett vírussal (valójában csak egy idegesítő worm) amely szöveg formájában terjed az aktív Yahoo! Messengeres chatprogramon keresztül a fertőzőtt gépekről. A szöveg egy linket tartalmaz, amire klikkelve aztán következik a fejvakargatás.
foto? mm :$ http://ow.ly/2emmn?=www.facebook.com/gallery/photos.php
vagy ...
foto? mm :$ http://www.kirkplace.org.au/images/profile.php
… vagy egyéb hasonló formákban.
Figyeltem sokáig, a világ hátrafele haladt. Sok volt a rosszindulat, az emberek rémülten, szabadlábon éltek. A busz elütött néhány embert, de senki sem törődött velük, csak bámultak a házak fölött. Messziről láttam, hogy nem volt szerelem csak háború, sem élettel és sem halállal nem törödtek az emberek. Féltem, hogy lerohad a világ…
Nekem még szép volt minden, én törödni próbáltam. Fiatal voltam és gondtalan, még senki sem bántott. Minden szavam kedves volt, mindenki jó volt hozzám és nem létezett rossz kedvű válasz. Fiatalon gondom kevés volt, gondolkozásom kevesen ertették. Éjjelenként probáltam elosztani a fájó gondolataimat a puszta ég alatt, de senki sem értette. A csillagok figyeltek, de választ nem adhattak, így csak szerényen rám mosolyogtak. Ekkor rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, valaki mindig figyel, valaki kell hogy szeressen. Megértettem a csillagok mosolyát, tudtam vigyázni fognak rám, nem engedtek boldogtalanul élni, látták oly magányos vagyok és érzékeny…
Volt egyszer hol nem volt, volt egyszer egy kék autó. Ennek a kék autónak a teteje lyukas volt, s mivel lyukas volt a teteje, ezért mindig beázott. Ahogy sokat ázott, kifejlődött belőle egy kétujjú valami, mint ahogy a földből kibújnak a valamik. A két ujjú valami nagyon vigyori volt mindig, mert a hátánál a sok esőtől kibújt egy kopasz fa, ami védte a két ujjú valamit az esőtől. Egy nagy vihar után aztán a fa kitört és így már a két ujjú valamit elkezdte verni az eső. Már neki sem volt minek vigyorogjon, a rossz indulatú erős szelek leverték a két ujjú valamit a lábáról, és így mindörökre az autóba maradt a két ujjú valami. Még a mai napig is az autóban van, ha azóta ki nem szállt onnan.
Hazafele tartottam a horgászatról, amikor már latótávolságra voltam a házunktól, de ugyanakkor a tökömberci szomszédaim kutyáik is körülbelül hatvan méteres látótávolságban voltak. Egy tekintetet vetettem a kutyákra, majd szépen haladtam tovább az útamon. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a két kis csizsling kutya elindultak felém. Olyan nyugodtan és annyira sunyin, hogy egy velük még nem találkozó személy azt hitte volna hogy a Marosra tartanak vizet inni. Mikor a közelembe ért a két hegyesfülü apró dög, bekerítettek és kétségbeesetten igyekeztek megharapni a lábaim.
Ekkor került le az oldalamról a horgászatokra elkísérő vadkeleti favágó késem, amivel cselesen a kutyák felé hajolva, megpróbáltam tesztelni a kutyák bőrének a vastagságát. Sajnálatos módon nem jártam el sikerrel, lehet hogy a megvillanó óriás penge hatására, mert elég gyorsan elriadt a két alattomos szuka, amikre szavamra mondom hogy jó ideje fáj a csőrőm. S nemcsak rájuk, hanem a hanyag gazdájukra is, aki megszokta hogy bárhova megy, őt kísérnie kell a két félholt kutyának. Ezzel nem lenne semmi bajom, ha a kutyák szépen haladnának a hanyag szomszéd mellett, ha be lennének tanítva úgy ahogy írja a kutyás könyvekben.
Autóbusz karambol:
- Tudod mi lesz ha két busz összemegy?
- Mi?
- Rombusz!
Két homár a vízparton:
Két homár a vízparton beszélget. Egyszer az egyik beugrik a vízbe. A másik megkérdi:
- Milyen a víz?
- Olyan mint a péniszem. – szólt a válasz.
- Ok, akkor seggel urgrom a vízbe. – mondta a kérdezősködő homár.
Magyarországon történt az eset és leszögezem ezt a kis részletet, mert véleményem szerint ott legalább egy fokkal nagyobb cipőben járnak a fiúk és lányok közötti kapcsolatok bármelyik formája. Állítom ezt egy olyan pozicíóból mint aki járt már Magyarországon, ismerek tucatnyi magyarországi fiatalt és lehetőségem van az ottani kapcsolati trendeket összehasonlítani az Erdélyi trendekkel. Maradjunk annyiban, hogy az anyahazában nem csak az összeköltözés történik meg hamarabb, hanem ott nagyjából egy kapcsolatnak minden fázisa fejlettebb módba van gyakorlatba vive, felfogva és értelmezve. Fejlettebbnek vélem az ottani szociális felfogásokat.
Gyönyörű a lány, ritka az a srác akinek legalább a figyelmét ne ragadná meg. Normális emberi igényei vannak, semmi több. Aztán van a srác, akit néhány éve ismer és kezdettől fogva bejöttek egymásnak. Az volt az egyedüli akadály köztük, hogy mindketten kapcsolatban voltak. Újabban mindkettejük kapcsolatai véget értek és így belecsöppentek egymás életébe. Egyelőre nincs köztük semmi komoly, csak úgy naponta beszélnek telefonon, találkoznak és együtt buliznak. Tegnap előtt találkoztak negyedjére, és még nem történt egy csók sem, pedig az már bőven beleférne. Ez már erdélyi szinten is gagyi metódus.
Mindig is tudtam, hogy vannak bennem emberi tulajdonságok. Hajlamos vagyok megsajnálni valakit ha a helyzet úgy követeli, de néha még akkor is ha éppen nem lenne aktuális a sajnálat. Így történt a múlt éjjel is a diszkóban, amikor kérdőre vont engem az a bizonyos fehérnép.
- Miért írtad azt rólam?
- Mit te? (néha élvezem tenni a hülyét)
- Tudod te jól!
És akkor el kellett neki magyarázzam hogy is állnak a dolgok ezzel a bloggal. Nem valaki lehordása a cél, inkább a tanulságok aláhúzása, de csúszhatnak be szubjektív álláspontok is, elvégre ez egy személyes blog még akkor is ha négy szerző áll a háta mögött.
Miután megnyerte a videókameráját amivel szokott filmezni a Gondűzőben (~1.500 lej értékben), ugyancsak egy “cikkes” online vetélkedőn (#1 cikk és #2 cikk) nyert egy piros kerépárt (eredményhírdetés) is! Hát ne legyetek büszkék a ti bátyjátokra? És ne szeressétek a ti bátyjátokat, főleg hogy az a bizonyos piros bicikli éppen női bicikli és lehet kell keressünk egy új tulajdonost a MikiBlog olvasói közül? Addig is nem tudom hogy fog elérkezni hozzám a bicaj, ugyanis holnap 16 órakor Bukarestbe kellene lennem és tegyek egy kört a piros bicajjal a Nép Háza körül. Ez egy majdnem lehetetlen dolog. Addig is itt van lent egy fotó a biciklivel:
Klikk az első fotóra és a képre helyezve az egeret, megjelennek a navigálási nyílacskák.
Találd ki én melyik fotón vagyok 
