Talán este van és félsz sötétben aludni,
a szörnyeteg hangját nem akarod hallani.
Félsz az ijesztő hideg szavaktól,
félsz attól az óriási árnyéktól.
Nem akarod egyedül tölteni az éjszakát,
keresed az élet szebbik oldalát.
Nem mersz a párna másik felére fordulni,
szemedről két kezed félsz levenni.
Nem mersz egy szót sem szólalni,
félsz kiszálni és villanyt gyújtani.
Úgy sírsz mint egy újszülött kisgyerek,
mint én mikor valamiért szenvedek.
Próbálod de nem tudod megérteni,
hogy este sötétben kell lefeküdni.
Remegsz és attól félsz hogy megérint az árnyék,
védnélek és sebesen hozzád szállnék.
Veszett falak között élsz egyedül,
a szerencse előled folyton menekül.
Senki nincs aki megsírat,
készítik már a sírodat…
Hasonló beírások: