A Facebook egy szociális hálozati portál ami 2004-től műkődik, viszont a térségben ahol én lakom valójában csak mostantól lesz a nagy sz@r, azaz the big shit. Nézzük csak mennyi baráti jelölést kaptam a tegnap:
Arhívum: June, 2010
Féjszbuk az új kaki!
Tuesday, June 22nd, 2010Minden nőben rejtőzik egy feminista boszorkány
Tuesday, June 22nd, 2010
Az életrÅ‘l sokmindent lehet mondani. Például olyan dolgokat amik igazak legyenek. Éppen ezért oda is kijukadhatunk, hogy egy adott pillanatba állÃtani merjük hogy az élet olyan mint egy hosszú bÃrósági per. Egy ilyen gondolatos pillanatot váltottam vicces percekké és szó szerint furfangosan lefaltoltam egy fiatal lányt, aki nem akarta belátni hogy Å‘ egy rossz lány! Na kezdÅ‘djék a show, mert tudom hogy szeretitek az ilyen tökölÅ‘déseket, fÅ‘leg a tyúkos cikkem óta.
Bátyja: – Téged nem engednek a GondűzÅ‘be? Te megbuktál?
Ciciske: – Nem buktam meg képzeld el 
Hogyan lesz a vidéki kurvából családanya?
Monday, June 21st, 2010Most nem az általánosÃtás percei következnek, ezért igyekezni fogok minél érthetÅ‘bben rávilágÃtani az általam célzott nÅ‘i rétegre, akikrÅ‘l van egy kis mondanivalóm bizonyos a fejemben feldolgozott következtetések levonása után.
Nem minden férfi disznó és nem minden nÅ‘ könnyelmű, viszont még a kurvák is tudják hogyan lehetnek családanyák. ValószÃnű hogy vidéken is vannak prostik akik pénzért dolgoznak, de én nem az olyan kurvákra célzok, hanem az olyan húrolt nÅ‘i testekkel rendelkezÅ‘ fehérnépekrÅ‘l lehellek néhány piros paprikás gondolatot, akik mondjuk tini koruktól kezdve úgy váltogatják a pasasokat, mint a babonás emberek a szerencsés ciklamen-zöldcsÃkos és sárga csillagos zoknijaikat. Hab a tortán az lenne, hogy az ilyenek nagyjából ki is pipálják a listájukon a pasikat, mint lélekbehatoló emlékeket. Magyarán megmondva, fÅ‘leg a vidéki kurvák esetében, végigment rajtuk 3-4 falú s még városról is csak az maradt le aki sietett a vonathoz.
Na gyere Főnők pihenj meg!
Saturday, June 19th, 2010Néhány évvel ezelÅ‘tt történt, amikor öt szimpatikus falumbéli személy elmentek a Fekete tengerre dolgozni mint kÅ‘művesek. Az egyik szép és szabad délutánon, hárman közülük úgy döntöttek hogy kinéznek a tengerpartra söröcskézni és szórakozni. Eszükbe jutott egy érdekes jelenet, amit szÃvesen le is játszodtak az ottlévÅ‘k szeme láttára. Az egyikük divatos napszemüvegben büszkén páváskodott az Å‘t kÃsérÅ‘ két barát társaságában. A partra érve, a két barát vÃzmértékkel és lapáttal elsÃmitották a homokot, hogy annál egyenesebb talán addig nem volt és nem is lesz, ha csak nem néznek arrafele újra ezek a vicces emberkék. Amikor a homok el volt sÃmitva vÃzmértékre, leterÃtettek egy napozó törülközöt a sÃma homokra és Ãgy szóltak a fÅ‘nÅ‘köt játszó társuknak:
A média nem ismeri már a lét végső értelmét!
Wednesday, June 16th, 2010Tudom hogy belül gyerek vagyok, tisztában vagyok ezzel és örülnék ha ez Ãgy maradna életem végéig. Mert érzékelem, hogy Ãgy sokkal intenzÃvebben élem át az életem pillanatait és nem érzek semmilyen hajlamot a felnÅ‘ttes álcázás iránt, csak hogy találjak a többi felnÅ‘ttel. Jól van ez nekem Ãgy, élni is tudni kell és nem óhajtom szimulálni életem egyetlen mozzanatát sem. Néha aztán mégis eltűnödök hogy is lesz majd mikor nekem is gyerekeim lesznek. Mert hát lesznek. És ilyenkor úgy érzem, hogy elfogadnék egy kisfiút hogy tanÃthassam meg horgászni és focizni, na meg egy kislányt is hogy az anyuka sem unatkozzék és halgathassam ahogyan énekel virágos tornácunkon. Aztán mikor kisgyermekek drámai sorsukról hallok, olyankor nagyon elszomorkodom.
Bethany Fenton (fotó) csak ötéves volt. Az asztrocitómát ez nem érdekelte és elvitte idÅ‘nap elÅ‘tt az élÅ‘k sorából. Tavaly diagnosztizálták betegségét és idén teljesült utolsó kÃvánsága, még a halála elÅ‘tt. Kórházi szalagjával a karján énekelhetett egy dalt a Britains Got Talent tehetségkutató show zsűrijének. Jobban mondva a zsűri legrettegett tagjának, Simon Cowellnek aki meghallgatta a kislányt az öltözÅ‘jében a döntÅ‘s műsor elÅ‘tt. Ez a beteg ötéves gyermek, a következÅ‘ szavakkal nyilvánÃtotta ki köszönetét:
A lepke, a házigazda és a megfigyelő tanácsos
Monday, June 14th, 2010
Igen. A lepke, a házigazda és a megfigyelő tanácsos valójában három külön fogalom és még akkor is ha néha pendülhetnek egy húron (a lepke kevésbé), most elmesélem egyik olyan történetüket amiben külömböznek a felfogásaik és a hajlamaik bizonyos tettek iránt.
Oldalán kissebb feltünösködÅ‘ és bajkeverÅ‘ hernyókkal érkezik a lepke a házigazda otthonába. Az ajtónál a maci és a róka megtiltják hogy beljebb lépjenek, mondván azt hogy nincs tagsági kártyájuk. A lepkének a mozdulatai felgyorsulnak, ide-oda röpköd és valóságos bÅ‘szüléssel igyekszik kifejezni elégedetlenségét, Ãgy próbálván nyomást gyakorolni a maci és a róka részére. Megérkezik a helyszÃnre a házigazda is, és innen kezdÅ‘dik a csetepaté.
Itt van a foci világbajnokság! Elő a gilisztákkal :)
Friday, June 11th, 2010
Igen! Szerintem nem minden a focit nem túlságosan kedvelÅ‘ ember hülye, viszont annál inkább hülyék az olyan emberek akik nagy focidrukkereknek adják elÅ‘ magukat, hogy aztán kiderüljön a foci iránti érdeklÅ‘désük ellentéte. Mert ahhoz, hogy egy ember a hülyeséget elkerülje, nem kötelezÅ‘ szenvedélyes foci rajongónak lennie. És akkor ezt a pozÃciót nem is ártana mindig betartani. “Nézd ember, én nem értek annyira a focihoz, nem is nagyon nézek futball mérkÅ‘zést, max egy bajnokok ligája döntÅ‘t vagy egy világkupa döntÅ‘t.” És szerintem ez Ãgy rendjén is van!
De ott vannak az olyan hamis focidrukkerek, akiknek a sörözÅ‘kben a leghangosabb a szájuk és mindig a ledmédiatizáltabb csapatok, válogatottak neveit böfögik a sörös gégéikbÅ‘l. Immár örökzöld téma az ilyen alkalmakkor (világbajnokság elÅ‘tt) a következÅ‘ országok neveinek a hebegése a hülye és idegesÃtÅ‘en tampult emberek részérÅ‘l: Hollandia, Portugália, BrazÃlia, Argentina és újabban a legtöbbjük Spanyolország miatt fossák össze magukat. Ja, az a válogatott amelyikben a legtöbb törpe focista ugra-bugrál.
Kiültek a bulák a folyó partjára
Thursday, June 10th, 2010
Akácfák védik a vidéki köves útat a Nap sugaraitól, minek a szélére a reggeli szél lefújt néhány virágszirmot. Ezen az úton halad a fiú a folyó fele, laza léptekkel a maximálisra fogyasztva a beköszöntött nyár illatait, a természet eredeti parfümét. A restek laza szele szégyen nélkül röpÃti a fiú köré a fű illatát, a fák lombjainak az Ãzét és az egyre közeledÅ‘ folyó tiszta vizének a tapintását.
TerepszÃnű alsóban halad elÅ‘re a mi szereplÅ‘nk, kockás ingje a válltáskájára van tekerve, Ãgy az izzadt mellkasáról csábÃtóan vernek vissza a Nap sugarai. Kalandos kalapja alól egy hanyag férfias szakállerdÅ‘ vonja be a szilárd arcát és a szája szélébÅ‘l szédÃtÅ‘en erÅ‘s marlboro cigi lóg ferdén oldalra. Léptei lelassulnak, mintha az idÅ‘ is veszÃtene az iramból, mert a hosszú folyó parti fűszálak mögül két veszettül vonzó lány tárul fel elÅ‘tte egy mágikus pokrócon, mire csak férfi szem által látható festékkel van a sarkába Ãrva, hogy: “Ãœlj le közéjük te csalfa vándor!“.
Horgászat egy vadegérrel :)
Monday, June 7th, 2010A délutáni napsütés még a laptopomat is zavarba hozta és folyton csak morgolódott, lassult le és azt a benyomást keltette hogy fölösleges háttéri processzálásokat végez. De a Nap az sütött és mivel agyamra ment a sok projekt amikrÅ‘l egy ideje mintha úgy érezném hogy egyáltalán nem haladok és nem látszanak ki az alagútból a végük, úgy gondoltam hogy kinézek 1-2 órát a Marosra, lazÃtani és horgászni. Ha csak a természetben ülök, már az is nyugtató és pihentetÅ‘ érzés.
ElÅ‘kaptam tehát a csütörtökrÅ‘l megmaradt vanÃliás puliszkámat, amit már penész vont be, de a kenyérgyurmás puliszkán csak alig érzÅ‘dött a penészes szag, és elindultam a Maros fele. Új helyre találtam, valami iparos készÃtett ágakból és bogakból egy kissebb gerdust, vagy ha úgy tetszik akkor diget, éppen annak a tanyának a felsÅ‘ részében aminek a múltkor az alján horgásztam. De sütött az a Nap kegyetlenül, hogy a verejték úgy folyt rajtam mint a töltött káposztás fazék fedÅ‘jérÅ‘l a pára fÅ‘zés közben. Nem vetettem le az ingemet, mert azok a pimasz szunyogok már késÅ‘ délután megkezdik a vérvadászatot az ilyen bokros helyeken. KötelezÅ‘ lesz egy szunyogriasztót készÃtenem vagy vásárolnom.
Marosvásárhely újra az első osztályú nemzeti fociporondon
Saturday, June 5th, 2010A Marosvásárhelyi FCM a mai gyÅ‘zelmével feljútott az elsÅ‘ osztályú (Liga 1) román labdarúgó bajnokságba. Az idegenbeli 2-1-es gyÅ‘zelmével a Dévai MureÈ™ul ellen biztosÃtotta be a marosvásárhelyi focicsapat, hogy az Å‘sszel induló focis idénytÅ‘l kezdve a maros megyei focirajongók is könnyebben láthassák élÅ‘ben a román labdarúgás legjobb klubcsapatait. Adrian Falub, a Marosvásárhelyi FCM edzÅ‘je, immár a második egymás utáni feljutásnál tart az elsÅ‘ ligába, tavaly ugyanis a Dézsi születésü ismert focis alak a Gyulafehérvári Unireat juttatta a legfelsÅ‘bb román labdarúgó divizÃóba.
A 38 éves edző a következő 11-et küldte pályára a mai 11:00 órakor kezdődő mérkőzésen:
Dănălache – Cr. Pop, Bălău, Gongolea, Vagner – BiÅ£iÅŸ, P. Anton, Vartic, D. Roman – Vancea, Stere