Aznap mikor megszülettem, csikorgós hó borította a természetet. Annyira hideg volt, hogy még akkor is vacogtam miután a gazdim finom szalmát és régi ruhát rendezett be formás kis ketrecünkbe. Öten voltunk testvérek és alig fértünk be anyucink hasa alá. Nem láthattam még hogy mi vesz körül minket, csak a hideget éreztem, anyucim meleg testét és gazdim örömteli szavait. A kistestvéreim meghaltak, elmentek és itt hagytak engem egyedül kiskoromra. Lehet túl hamar születtünk meg, érezni lehetett amint a kistestvéreim nehezen alkalmazkodnak az új környezetbe. Pedig nagyon jól fogott volna nekem is néhány kistestvér, akikkel végigjátszhattam volna a gyerekkorom.

Miután én is szemügyre vehettem a külvilágot, örömömre szolgált tudomásul vennem anyucim lágy nyalásait, gazdim széles mosolyát és két éves bátyámat kinek virgoncsága először megrémisztett, de amint jobban lábra tudtam állni nem hátráltam meg ha a bundáját kellett gyeperásznom óriási hökkenésére, azaz a bátyám meglepetésére. Elfogadtam sorsomat, belenyugodtam hogy itt maradtak nekem anyucim, két éves bátyám és a szerető gazdim, akiről tudom hogy nagyon büszke volt a fekete foltjaimra a szemem körül. Jaj, még el sem mondtam hogy fehér a bundám, imitt amott fekete foltok a fejemen és mintha fekete napszemüveget viselnék. Talál ez nekem. Dinamikus jövő vár rám.

Már nagyon várom, hogy tanítson meg bátyám tyúkokat hajkurászni. Kicsit fura szerzet ez a bátyja, egyelőre nagyon óvatosan bánik velem, de én nem bánom. Annál furább viszont, hogy a két bajszos szőrős állattal is jóban van. Később anyucim elmondta nekem hogy azok macskák és a mi házunknál az a törvény, hogy a kutyusok és a macskák békében éljenek. Szerencsére a gazdim nadrágját rághattam amíg meg nem untam, ugrálhattam, gurulhattam és futkározhattam kedvemre. Füleim játékosan lobogtak és a mindig szakadásig telt hasim mikor jobbra, mikor balra lendített ki egyensúlyomból.

Érzem hogy én vagyok az udvar kedvence. A gazdim az kimondottan szeret engem. Szerintem nagy tervei vannak velem a jövőre nézve, már nagyon várom hogy büszkén mehessek vele horgászni, gombászni, sétálni. Úgy szeretem ezt a világot, hogy nem adnám oda még egy szatyor csontért sem. Még az idelátogató emberkék is csodálgatnak engem, megdícsérnek és megsímogatnak ami nagyon jól esik nekem. Olyan ez az egész mint egy szép álom.

Két napja viszont fura módon nincs étvágyam. Gazdim fel is figyelt erre a dologra, mert megvolt szokva hogy még anyucim és bátyám kajájából is szoktam lopni. Megszúrták a hátsóm valami szúrós szerkezettel ami gyógyszert nyomott a testembe. Nekem csak nem jön meg az étvágyam, egyre gyengülök és lágy keverékként minden energia elhadja a testem. Nagyon fájdalmasak ezek a pillanatok. Már a fejem sem tudom rendesen felemelni, pedig amott repült el egy lepke, meghajtottam volna szépen. A gyógyszer amit gazdim vízbe morzsált össze, alig folyik le a torkomon. Bárcsak még egyszer lábra állhatnék játszani egy utolsót az én kedvenc gazdimmal.

Anyucim és bátyám szótlanul elfordulnak tőlem és ez nagyon elszomorít mert kezdek rájönni, hogy kénytelen leszek elhagyni ezt a csodálatos világot. Pedig nekem annyira tetszik a zöld fű, a bogarak, a lepkék, bátyám, a finom kaja és a nagyszerű gazdim aki naponta többször játszott velem. A tüdeim mintha szorulnának össze, alig kapok levegőt. Próbálok vonyítani, de még egy lány kutyusnak sem megfelelő ez az ugatás. Már nem vagyok jó semmire. Gazdim itt szomorkodik mellettem, a szemem nem tudom becsukni. Nyújtozkodom, erőlködöm, de érzem hogy nincs tovább. Sajnálom hogy ilyen hamar és íly módon búcsuzom el a világtól, az én kedves gazdimtól, anyucimtól, bátyámtól és a két büszke macskától. Azt hiszem megbántottam ezzel őket, de én sem tudom mi történt.

Kérlek gazdim soha ne feledj el és őrízd meg a csodálatos három hónapos emlékünket. Ég veled!

Hasonló beírások:

• Készítik már a sírodat
• A vadkeleten élek tökömberci szomszédokkal

Kulcsszavak: kutyák, nincs isten, szomorú