Egy igazi vérbeli álhős, általában a lehető legfélénkebb személy egy esetleges rá irányult fizikai agresszió avagy bántalmazás alkalmával. Igyekszik megúszni a verést, csak dumál, halandzsázik és hápog mint a kacsák. Adni alig képes, de kapni azt kap bőven. Nyilvános helyeken általában a biztonságiak mentik meg a bőrét. Na öcsém, innen kezdődik az álhősők igazi alakításaik. Általában a bántalmazó a legcsendesebb egy ilyen eset után, esetleg lelécelési utasítást kap, de az álhősnek ekkor nő meg igazán a cukorszintje az addig reszkető kockás ingjén. Agresszív tekintetével vágni tudna, ha nem egyebet akkor a vajat. Mutatja arcából kibuggyanó vérét, hogy az emberek lássák ő valóban búnyozott. Én el is hiszem, ez nem kétséges, az álhős búnyozott, csak az a baj hogy ő csak kapott. Nem adott semmit, csak néhány piszmogást a remegő ajkai mögül. A legpikánsabb pillanatok azok lennének, amikor kifejezi dühét és megígéri hogy majd legközelebb ellátja a baját a csavónak aki éppen ököllel jokert próbált rajzolni az arcára. Ebböl természetesen soha nem lesz semmi, de ez a show az álhősé, meg kell adni van tehetsége hápogni és nyuszifalván kancellár lehetne. Isten látja a lelkemet, jólesik látni feldúlt és sértett pofájukat.