HétfÅ‘n elkÃsértem az egyik barátomat a marosvásárhelyi törvényszékre, mert volt valami üzleti büntetéses elrendeznivalója. Belépünk a törvényszék nagy ajtaján, felhaladunk az elsÅ‘ sor lépcsÅ‘n és ezen túl egy fémdetektoros átjáró várt ránk. Az ott áldogáló rendÅ‘r már kért is hogy a zsebeim ürÃtsem ki, de én elútasÃtottam s közöltem hogy inkább megvárom a barátom a fémdetektoros átjáró elött. Nem egyéb, de mivel nem volt egyik irodában sem dolgom, nehezemre esett a zsebeim kiürÃtése, mert ez nem ugyanaz mint az élÅ‘ bÅ‘rzacskóim kiürÃtése egy nöstény ember által. Na meg a kulcs sem volt nálam ahhoz a hatalmas és nehéz lakathoz ami a fekete bugyimra van csatolva. Hiába, de egyre agreszÃvabbak a mai lányok.
A barátom áthaladt a fémdetektoros átjárón és bement abba az irodába ahol éppen dolga akadt. Innentöl kezdve sÃmán érthetÅ‘dik, hogy számomra következett egy több perces várakozási idÅ‘szak, mialatt volt esélyem észlelni külömbözÅ‘ mozgásokat a törvényszéken belül. Szögezzem le hogy a fémdetektoros átjárónál szolgáló rendÅ‘r udvarias ember volt, ugyanúgy mint a kollegája aki idÅ‘nként kidugta a kiváncsi orrát, máskor pedig visszavonult egy szobába.
